-
ViccFaktor »
-
Vallás viccek 257. oldal
Egy szép napon Bill Gates kilehelte lelkét és, mindenki nagy meglepetésére, a paradicsomba jutott. Amikor odaért, az ügyfélfogadó területén kellett várakoznia.
A paradicsom ügyfélfogadása Magyarország nagyságú területen terült el. Üdvözült lelkek milliói ténferegtek benne, sátrakban laktak és egész nap nem volt semmi dolguk. Az élelmet és vizet teherautókból osztották, miközben jegyzetfüzetekkel hadonászó alkalmazottak hada vette csigalassúsággal számba az újonnan érkezetteket. Szabadon terjedt a pia és a narkó és gyakoriak voltak a tömegverekedések. A tisztálkodásról elfelejtettek gondoskodni. Összességében az egész egy vadon burjánzó Woodstockra hasonlított.
Bill három hetet töltött sátorban, mielőtt egy alkalmazott - végre! - megszólította. Fiatal siheder volt, arca tele pattanasok hegeivel. Kék pólót viselt, amelyen nagy aranyozott betűkkel a "PÉTER CSOPORT" felirat állt.
"Helló" - mondta az alkalmazott, azzal a téveszthetetlen hanglejtéssel, amely a világ minden túltenyészett bürokráciájára jellemző. "A nevem Gábriel és én fogom koordinálni a nyilvántartásba vételed folyamatát". Bill szeretett volna kérdezni valamit, de Gábriel félbeszakította: "Nem, nem Gábriel arkangyal vagyok. Én csak egy egyszerű kisvárosi srác vagyok aki tizenhét éves korában egy autó roncsai között végezte. Légyszi a neved, családnévvel kezdve; ne felejtsd el megforditani, kivéve ha kínai vagy magyar vagy, mert akkor már eleve fordítva van".
"Gates, Bill". Gábriel figyelmesen lapozgatott füzetében, Bill földi cselekedeteinek összefoglalóját keresve.
"Mi folyik itt?" - kérdezte Bill - "Mit keres itt ez a rengeteg ember? Hol van Szent Péter? Merre van a kapu???".
Gábriel elengedte a kérdéseket a füle mellett, mindaddig, amíg meg nem találta Bill dossziéját. Ekkor csodálkozva nézett föl:
"Azt írja, hogy egy nagy szoftvergyártó cég elnöke voltál. Igaz ez?"
- Igen.
- Hát... akkor munkára föl, nagyfejű! Amikor beindult ez a Szent Péter-féle üzlet, ment minden, mint a karikacsapás. Alig százegynéhány ember halt meg naponta, és Péter egyedül is gond nélkül el tudta látni őket. De ma már több mint ötmilliárd ember él a Földön! Az ég szerelmére, mikor Isten azt mondta: "Szaporodjatok és sokasodjatok", nem azt mondta: "mint a nyulak"!!! Ekkora népesség mellett óránként tízezren halnak meg! Ez több mint negyedmillió embert tesz ki naponta. Gondolod, hogy Péter mindenkivel személyesen tud találkozni?
- Feltételezem, hogy ez nem megy.
- Pontosan. Így Péter koncesszióba adta a vállakozást. Pillanatnyilag Péter a vezérigazgatója a Péter Csoport részvénytársaságnak. Ő csak ül a vállalati főközpontban és diktálja a szabályokat. Magát a nyilvántartásba vételt a hozzám hasonló alkalmazottak végzik.
Gábriel még egy ideig tanulmányozta a kezében lévő papírokat, majd folytatta:
- Úgy tűnik, hogy a papírjaid rendben vannak. A te szakmai háttereddel zsíros álláshoz fogsz jutni.
- Álláshoz???
- Természetesen. Mégis mit gondoltál, az örökkévalóságig a popsidon csücsülsz és nektárt szürcsölsz? A mennyország egy nagy vállalkozás. Itt bizony igyekezni kell!
Gábriel előhúzott egy három példányban nyomtatott űrlapot, aláíratta Billel, majd kitépte a középső példányt és Billnek adta. - Ezzel menj a huszonhármas számu nyilvántartási központba ahol majd találkozol a foglalkozásvezetőddel. Ábrahámnak hívják.
Bill kérdezni akart valamit, de Gábriel félbeszakította.
- Nem, ő nem az az Ábrahám.
A huszonhármas nyilvántartási központig Billnek tíz mérföldet kellett caplatnia egy sáros csapáson. Ábrahámra alig hat órát kellett várnia.
- A mennyország évszázadokkal le van maradva az adatfeldolgozási infrastruktúra fejlesztésében - magyarázta Ábrahám. - Mint bizonyára észrevetted, mindent papíron végzünk. Csak az újonnan jöttek nyilvántartásba vétele egy hetet vesz igénybe.
- Én három hetet vártam - mondta Bill. Ábrahám mérgesen nézett rá és Bill rájött, hogy hibázott. A bürokratákkal még a Paradicsomban sem ajánlatos vitatkozni.
- Izé.... - mondta Bill - alighanem az a boszniai dolog tartotta föl a fiúkat.
Ábrahám arckifejezésén a harag puszta bosszúsággá halványult.
- Feladatod a Mennyország új adatfeldolgozó központjának a felügyelete lesz. A teremtés óta a legnagyobb számítási eszközt készítjük. Félmillió számítógép, szegmentált optikai hálózatba kötve. A központi kiszolgáló hálozat ezer központi processzor, gigabites adatcsatornával. Teljesen hibatűrő. Teljesen osztott feldolgozás. Nagy mű.
Bill alig leplezte lelkesedését:
- Ez igen! Micsoda feladat! Ez tényleg a mennyország!.
- Épp a kivitelezés vége felé járunk, hamarosan üzembe helyezzük. Szeretnéd most azonnal látni?
- Eltaláltad!
Ábrahám és Bill felszálltak a helyi buszjáratra és elzötyögtek a Mennyország új adatfoldolgozó központjáig. Óriási építményhez értek, amely még a világ legnagyobb focipályájától is százszor nagyobb volt. Mindenféle munkások nyüzsögtek, a tervek alapján optikai kábelek mérföldjeit vonszolva magukkal. Mégis a számítógépek uralták a látómezőt. Félmillió számótógép, pontosan, szépen sorokba rendezve, félmillió...
......... Macintosh ..........
...amelyek mindegyikén Claris szoftver futott! Sehol egy PC! Sehol egy icipici byte-nyi Microsoft kód! A gondolat, hogy az örökkévalóság hátralévő részében olyan programokat használjon, amelyek tönkretételébe fektette földi életének összes energiáját, elviselhetetlen volt Billnek.
- És a PC-k??? - kiáltott fel - Hol van a Windows???? És az Excel???? és a Word????
- Valamit elfelejtettél - mondta Ábraham.
- Mit? - kérdezte Bill durcásan.
- Ez itt a Mennyország...
Első nap
Mivel ma mentési nap van, eléggé tele van a hócipőm. De sebaj, elvégre én lennék ugye a pokoli operátor, ezért azt hiszem igazán kellemes a helyzetem.
A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden szempontomból: nem kell a szalagokat ötpercenként cserélgetni, ráadásul még gyorsítja is a mentési folyamatot, tehát csak jó lehet. Hirtelen egy felhasználó rámcsörrenti a telefont.
"Nem tudja, miért ilyen lassú a rendszer?" kérdi.
"Talán..." gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást "... az órajel lehet a bűnös"
"Ó!" (ha nem tudják miről beszélek, mindig megnyugodnak) "Nem tudja, mikorra fog rendbejönni?"
"Rendbe???? 275 user van a rendszerben és ezek közül egy vagy te! Ne legyél ilyen önző - lépj ki, és szerezd meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a rendszer!"
"De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra lenne szükségem!"
"Naná, mindegyik ezt mondja. Tudod mit? Mondogasd csak magadnak!" Ezzel lerakom.
Fujj. Igazán megtanulhatnák már, hogy ne hívjanak állandóan...
A telefon ismét csöng. Aha, ez megint ô lesz, érzem. Tisztára kikészít! Felveszem a legszívélyesebb hangom.
"Igen? Beszerzési osztály..."
"Ó, bocsi, mellé ment"
"IiiIiIIgeEEn???? Na mi is a neved pajtikám? Tudod, hogy az ilyen elpocsékolt telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Le is fogom vonatni a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejezzük, komoly pénzekkel fogsz nekünk lógni! Mi is a neved figura? De nehogy hazudj! Tudjuk a loginnevedet!"
Hallom, ahogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül - fogadni mernék, a dékánhoz megy, hogy legyen alibije arra az esetre ha valami történne. Gyorsan megnézem a loginnevét és megkeresem a részlegét. Fel is hívom a dékán titkárnőjét.
"Igen?" mondja a nő.
"Hali! Az Operátor vagyok. Figyelj! Mikor az a fickó kb. 10 mp múlva berohan az irodádba, átadnál neki egy üzenetet?
"Hááát, nem is tudooom...."
"Na, rendben. Mondd meg neki: lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!"
"Um. Oké"
"Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnék senkinek beszélni arról a fájlról, amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod..."
Hallom, ahogy elkezdene gépelni a terminálján...
"Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át azt az üzenetet"
Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról csak blöfföltem. No mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi erővel. Talán jó lesz még valamikor elolvasni.
Ezalatt a backup be is fejezte. Rekordidő! 2.03 perc. Hogy mi mindenre jó ez a mai technika!
Egy másik felhasználó.
"Több helyre van szükségem!" Kezdi.
"Igen? Költözz az Alföldre!"
"Nem, nem! A gépen mondom te bolond!"
Bolond?!?... O-ÓÓÓ!
"Ó, nagyon sajnálom!" mondom olyan udvariasan, mint Rózsa Gyuri a show-jaiban.
"Félreértettem. Mit is mondtál?"
Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és ezt ő is tudja.
"Um, Azt mondtam, hogy több helyet szeretnék a gépen. *Kérem*"
"Ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!"
Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bár letakarta a kagylót.
"Meg is van. Most már rengeteg helyed van."
"Mennyi?"
Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, még azt is akarja, hogy leellenőrizzem, és ha neki nem elég, még adjak? Na azt azért már mégsem engedhetem! Nemhogy elég lenne neki amit kap!
Ismét Rózsa Gyuri stílus.
"Hadd lám csak. Van 4 megád"
"Wow! Akkor az összesen nyolc mega! Szupi! Köszi!" mondja, és fogadni merek, hogy oda van magáért, hogy ennyire tud alkudni.
"Nem, nem..." szakítom félbe negédesen "Összesen 4 mega..."
"Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?"
Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut.
"AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrgggggghhhhhH!"
Jujj, de piszok vagyok. Az már egyszer biztos!
(Fordította: Benő)
Fazekas M. Gimnázium iskolaújságából:
"Valamelyik nap céltalanul sétálgattunk az utcán és beszélgettünk, amikor szóbajöttek a közvéleménykutatások, és h mennyire művelt manapság az emberek többsége. Tavaly nyáron az üdülők körében végeztek felmérést, h tudták-e, h a Balaton kétharmad része hidrogén. Persze sokan tudták, de voltak akik rettenetesen megijedtek, és pánikszerűen menekültek ki a vízből.
Mi is kíváncsiak voltunk, mit tudnak az emberek az őket körülvevő dolgokról, úgyhogy a következő beugratós kérdéssel fordultunk a járókelőkhöz: Mi a véleménye arról, h Magyarország capvizében sok H2O2 (hákettőókettő) van? Nagyon érdekesek voltak a reakciók,de főleg a válaszaik. A megkérdezettek mindössze 20%-a volt tisztában vele, h a vízben nincs hidrogén-peroxid, és a 40%-uk összekeverte magával a vízzel. Íme néhány jobb a válaszok közül:
- Az mi? Oxigéntúlsúlyos víz?
- Hát ez borzasztó, tényleg?
- Természetesen tudtam róla, még olyan papírom is volt, ami kimutatta.
- Az a víz. Nem? Akkor a levegő.
- Hát tényleg sok.
- Nem iszom több csapvizet.
- Ez poénkodtok.
- Igen, én is észrevettem, h valami sárgás lerakódás van a pohárban, biztos az lesz az.
- Ebből kaptam egyest.
- Hátha szőkébb leszek tőle.
- Gimiben ugyan sík hülye voltam, de az valami hidrogén féleség, meg az a másik oxigén az biztos szénmonoxid.
- Az szerintem nehézvíz.
- Az valóban így van. Azt magyarul úgy hívják, h hiperola, és azzal tisztítják az akváriumot, biztos úgy került a vízbe. (Ez utóbbi úr aztán semmiképp nem akarta elhinni nekünk, hogy a H2O2-t hidrogén-peroxidnak hívják, és hiperolával nem hogy akváriumot nem tisztítanak, de még fel sem találták)
Továbbiakban pedig megkérdeztünk négy rendőrt is:
- Nagyon poénos vagy, most kérem az igazolványokat!
- Hát gondolom az valami széndioxidos víz. És most jegyzeteled, milyen hülye a rendőr?
- Passz.
- Nem tudom, de igazából nem is érdekel!
Ki tudja, talán van valami alapja annak a rengeteg rendőrviccnek...
Két részeg beszélget a kocsmában:
- Te, hallottad, hogy a Józsi fia papnak ment?
- Hogyan?
- Hogy-hogy hogyan? Hát a traktorral.
II. János Pál pápa meghal, és a mennyország kapujában Szent Péter megállítja és megkérdezi hogyan hívják. Karol Vojtila, feleli a pápa. Péter keresi a névsorban de nem találja. A pápa javasolja, hogy nézze meg II. János Pál pápa név alatt. Péter ezen a néven sem találja, így azt mondja neki, nem mehet be a mennyországba. A pápa már teljesen kikészül, mikor Szent Péter vigyorogva mondja:
- Hehe, kandi kamera!
A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.
- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad - mondta a nagy kapus. Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, sutána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.
- Minek ez? A mennyet választom.
- Teheted, de csak a két próba nap után.
N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak barátai és barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és camparit ivott. Meg kínált is, enni, inni bőven volt, s a felszolgáló leányok mellett más hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot eluzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig vérpezsdítően hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban.
Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt - de mégis más, a korábbi életétől teljesen eltérő dolog.
A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:
- Nos, hogyan döntöttél?
- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.
- Legyen, ahogy akarod.
N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.
- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!
- Az volt a kampány. Most már szavaztál. - felelt az ördög.