-
ViccFaktor »
-
Vicces történetek 127. oldal
Érdekes feliratok Angliából:
- Tábla egy farmnál: "50 penny egy zsák lótrágya. 20 penny, ha saját maga csinálja."
- Egy használtcikk kereskedés falán: "Mi elcserélünk bármit - biciklit, mosógépet, stb. Miért nem hozza el a feleségét, és köt egy remek üzletet?"
- Egy új városházi épület közvetlenül ünnepélyes megnyitója előtt: "A városháza a megnyitásig zárva tart. A megnyitás után zárva is marad. Nyitás holnap."
- Egy fényképész műtermének ajtaján: "Ebédelni mentem. Ha nem jövök vissza 5 óráig, akkor vacsorázni is."
- Egy diszkó falán: "A SMARTS a város legexkluzívabb diszkója. Mindenkit szeretettel várunk!"
- Futóhomokra figyelmeztető tábla: "Vigyázat, futóhomok! Aki rátéved, azt elnyeli. A járási tanács megbízásából."
- Egy ruhatisztító ablakán: "Ha valaki 30 napnál hosszabb ideig nálunk hagyja a ruháját, azt eladjuk."
- Egy parkolóházban: "Kérjük, a benzinkút közelében ne dohányozzon. Az Ön életénél fontosabb a mi benzinünk!"
- Egészségmegőrző ételeket áruló bolt ablakában: "Betegség miatt zárva."
- Tábla egy szafari-parkban: "Elefántok! Kérjük, maradjanak az autójukban!"
- Tábla egy mezőn: "A farmer bárkit ingyen átenged a mezőn. A bika már nem ilyen jószívű."
- Egy szerviz ajtaján: "Megjavítunk bármit! (Kérjük, hangosan kopogjon, mert a csengő nem működik.)"
- Egy norfolki farm kerítésén: "Vigyázat! Lelövök minden tizedik behatolót, és ma már kilencen próbálkoztak!"
- Egy londoni iroda mosdójában: "A toalett nem működik. Kérjük, használja a lenti lépcsőt!"
Az Amerikai Orvosi Szövetség kijelentette, hogy az orvosi célú kiadások nem a jó irányba haladnak. Az elmúlt néhány évben jóval nagyobb összeget fordítottak a plasztikai sebészetben használt szilikon implantátumokra és a v****ára, mint az Alzheimer-kór gyógyításával kapcsolatos kutatásokra. Az előrejelzések szerint emiatt 2015-re mintegy 50 millió ember fog rohangálni a világban nagy mellekkel és erektált nemi szervvel, miközben nem emlékszik majd rá, hogy mit is kellene kezdenie velük.
Egy védőügyvéd keresztkérdésekkel próbált ellentmondásba keverni egy rendőrt Chicagoban. A beszélgetés így zajlott:
Ügyvéd: Őrmester, látta a védencemet elmenekülni a helyszínről?
Rendőr: Nem, uram, de néhány háztömbbel távolabb láttam egy férfit futni, akire ráillett a tettes személyleírása.
Ü: Őrmester, ki adta a személyleírást?
R: Az a kolléga, aki jelen volt a tett helyszínén.
Ü: Tehát, egy kolléga adta a személyleírást arról a férfiről, akit tettesnek neveznek. Megbízik ebben a kollégájában?
R: Igen, uram, az életemet is rábíznám.
Ü: Az életét? Akkor hadd kérdezzek pár dolgot: a rendőrőrsön, a szoba ajtaján, ahol munka előtt átöltöznek, van zár?
R: Igen, uram, van.
Ü: És a szobában, Önnek van szekrénye?
R: Igen uram, van.
Ü: És a szekrényén van zár?
R: Igen, uram.
Ü: Őrmester, ha annyira megbízik a kollégáiban, hogy az életét is rájuk bízná, akkor miért zárja be a szekrényét?
R: Tudja, uram, a rendőrőrs egy olyan épületben található, ahol a bíróság is helyet kapott, és tudunk róla, hogy néha ügyvédek is bejárnak abba a szobába.
Ennél a pontnál a tárgyalóteremben kitört a nevetés, és a bíró szünetet rendelt el.
Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet...
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm... felszerelését? - hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?
Hogy váltak szét a magyarok és a finnek?
Jöttek át a Vereckei-hágón, az út szélén volt egy tábla: "Magyarok menjetek északra!"...
Akik tudtak olvasni, arra mentek.