Egy kisfiú becsönget egy házba, kijön a házigazda.
A kisfiú megszólítja:
- Bácsi kérem, valami van a garázsában, ami az enyém. Visszakérhetem?
- Tényleg? - szól a férfi. - Akkor lássuk, mi az.
Kinyitja a garázsajtót, a földön egy baseball-labda, és üvegcserepek, az ablakon lyuk és repedések.
- Na és szerinted, hogy került ide ez a labda? - kérdezi a férfi.
- Hűha, úgy látszik pont beletaláltam abba a kis lyukba ott!
Felszólítás az alkalmazottaknak:
Mivel egyre többen választják a cégvezetés figyelmeztetése ellenére munkahelyükröl távolmaradásuk indokaként, hogy ők betegek voltak, és ezzel a magatartásukkal jelentősen hátráltatják Cégünk megfelelő működését, ezért ezúton, utolsó figyelmeztetésként a következőket közöljük:
Betegség
A továbbiabkan nem fogadunk el orvosi Igazolást! Aki képes elmenni az orvoshoz, az dolgozni is képes!
Baleset miatt elszenvedett egészségkárosodást a munkahely el nem hagyásával kell kiheverni, mozgásképtelenség esetére az egészségügyi csoport adminisztratív munkát biztosít a dolgozónak.
Távolmaradás operáció miatt
Nem engedjük meg többé ezt a gyakorlatot. Aki nálunk dolgozik, annak minden részére szüksége lesz, és nem távolíthat el magából semmit!
Dolgozóinkat úgy vettük fel, ahogy vannak, és ha bármit kivesznek belőlük, az azt jelenti, hogy kevesebbek lesznek, mint amiről az eredeti munkaszerződés szól. Akin sebészi beavatkozást végeznek, azonnal ki lesz rúgva!
Terhesség
Az elkövetést a Céggel szembeni lojalitás hiányaként értékeljük, ami egyébb szankciókat vonhat maga után, például fizetésemelésből gyermekenként két évre való kihagyással. A terhesség végső fázisában engedélyezzük az elsősegélyszobába való távozást, ÖT PERCCEL a szülési fájdalmak megindulása után; ha mégse indul meg a szülés, levonunk minden megkezdett óra után öt munkaórát!
Az a munkatárs, aki a szülés után hetvenkét órán belül nem jelentkezik ismét munkára, azonnali elbocsátásra kerül, a rá kiróható költségek felszámítása mellett!
Halál
Alkalmazottunk halálát elfogadható mentségnek tekintjük, azonban kötelező két héttel előre írásban, három-három példányban, személyesen, faxon és postán, továbbá e-mailon is engedélyt kérni rá az Igazgatótanácstól, a Felügyelőbizotságtól, továbbá a könyvtárostól, és a távozó munkatárs kötelessége megfelelő utódról gondoskodni és azt betanítani.
Engedély nélküli, vagy hiányos engedéllyel elkövetett halál esetén minden, az elmúlt két naptári évben az elkövető dolgozóra eső túlórapénz, adóvisszatérítés, jutalom, szolgálati gépkocsi magánhasználatának ellenértéke, és esetleges, a Cég által kötött biztosítás után kifizetésre kerülő térités a Céget illeti, továbbá a keletkező összeg tízszeresét a többi dolgozó köteles a Céggel szembeni lojalitása jeléül összeadni és befizetni a központi pénztárba.
Természetesen ebben az esetben a hanyag elkövetőnek kell biztosítania a temetési szertartáson a megfelelő cégképviselet költségeit is! Mindezen szankciók alól mentességet kaphat az a munkatársunk, aki az adott cselekmény elkövetése előtt minimum tíz hónappal a Cégvezetés által aláírt, lepecsételt, és felmenőiknek ujjlenyomatával ellátott megbízással tudja igazolni a tett hivatalos voltát.
Akinek a fentiekkel kapcsolatban kérdése van, forduljon titkárságunkhoz!
További jó munkát kívánunk DOLGOZÓINKNAK!
A Cégvezetés
Douglas Adams: Keksz
Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.
Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"
Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.
Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.
Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.
Egy kellemes délutáni napon hazafelé utaztam a villamoson a suli után. Mint minden tömegközlekedési járművön, itt is érdekesebbnél érdekesebb emberek utaztak. A legfeltűnőbb három cigányasszony és egyikük fiatal lánya volt. Nemcsak a színes viselet miatt, hanem mert ahogy az jellemző, igen hangosan beszélgettek.
Az egyik asszony fennhangon mondja a lányának:
- Én mindég arrá tánítottálák, hogy féhér embérnek soha, de soha ne köszönjé! Dé há ciganyemberrel találkozo, akkor annák mindég kösszönj, mert léhét, hogy ő az apád!
Magamba fojtottam a röhögést, és leszálltam a villamosról.
A nők csak egyféle etikát ismernek és ez a KOZMETIKA!
Tankcsapda-Agyarország
remix
1. Vigyetek haza! - á ne, inkább mégis maradok.
2. Meg kell halnom - magáért beszél...
3. Nem ver át - aki átver, verjen bét is.
4. Aki nem vak - az lát.
5. Megkapod, ami jár - nesze, itt egy óra...
6. Agyarország - NO COMMENT
7. Mindig péntek - mert a szombat az más
8. Ez az a ház - Hű, b....ameg, mégse! Elnézést!
9. Akinek látsz - az a másik énünk
10. Föld és Ég - geológus - teológus?
11. Üdvözöl a pokol - Én is puszilom
12. A világ diszkó - és megint több a srác...
13. Itt vannak a tankok - feküdj alájuk, te vagy a csapda!