Egy nap a rabbi kijelenti a zsinagógában, hogy ettől kezdve a vajaskenyér nem eshet a vajas felére. Telik-múlik az idő, egyszer csak Kohn odamegy a rabbihoz:
- Rabbi! Nem azt mondtad a múltkor, hogy a vajaskenyér nem eshet a vajas felére?
- De, fiam, azt mondtam.
- Mert az a helyzet, hogy tegnap vajaskenyeret akartam enni, de elejtettem, és a kenyér a vajas felére esett...
A rabbi elgondolkodik, majd így szól:
- És mondd fiam, biztos, hogy jó felén kened te azt a kenyeret?
A rabbi, sok évi lemondás után elhatározza, hogy megkóstolja a disznóhúst. Bemegy egy étterembe, rendel egy sült malacot, ám miközben várja, hogy a pincér kihozza az ételt, hirtelen ismerőseinek egy csoportját pillantja meg. Azok is észreveszik és odaülnek az asztalához. Ekkor megjelenik a pincér, kezében egy hatalmas tálcával, amin egy egész sült malac fekszik, a szájában egy almával. Döbbent csend, ám a rabbi feltalálja magát:
- Ez igen! Az előbb rendeltem egy sült almát, és nézzétek, milyen tálcán hozták!
Kohn és Grün találkozik. Megszólal Grün:
- Rég nem láttalak! Mi újság? Hogy van a család?
- A legidősebb lányom elkelt, a másodikat is lefoglalták, szerencsére már csak egy maradt raktáron.
- Állítom, hogy a zsidó a világ legoptimistább népe!
- Miért?
- Mert már akkor levágnak belőlük, amikor még azt se tudják, hogy mekkorák lesznek!
A cigány fog magának egy utcalányt és felviszi a lakására, de van egy kis baj, mert csak egy szoba van és otthon van a kisfia!
Megoldásként azt mondja a fiának, álljon ki az erkélyre, és ahány sapkás embert számol, annyiszor ad neki 100 forintot.
Fél óra múlva végez a cigány és bejön a kisgyerek. Kérdi az apja:
- Na fiam, hány sapkás embert láttál?
Így szól a kisgyerek:
- Hát apu, ez drága dugás volt! Egy egész zsidó temetési menet járt erre!
Kohn a heti vásáron kanalat árul. Arra megy Grün, kérdezi tőle:
- Hogy megy a bolt, barátom?
- Mint egy betegnek: napi három evőkanál.