752. nap
A fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...
761. nap
A mai kísérletem, hogy megöljem a fogvatartómat azzal, hogy a lába köré csavarodok, majdnem sikerült. Meg kell próbálnom ugyanezt, amikor a lépcső tetején áll. Hogy elrettentsem és megfélemlítsem hitvány elnyomómat, megint sikerült a kedvenc székére hánynom. Legközelebb az ágyába fogok.
762. nap
Egész nap aludtam, hogy éjszaka legyen majd elég erőm órákon át hangos nyávogással kaját követelni.
765. nap
Elfogtam egy egeret, és lefejezve odavittem a fogvatartómnak, hogy lássa, mi mindenre vagyok képes, hátha beijed. Ehelyett megsimogatott és azt mondta: "Jó cica!" Hát ez nem jött be!
768. nap
Ismét meggyőződtem róla, milyen szadisták ezek. Megint alávetettek egy szörnyűséges vízi tortúrának. És mindezek tetejébe még bekentek valami égető habos borzalommal, aminek a neve: sampon. Micsoda eszelős elme találmánya ez!
Az egyetlen vigaszom csak egy hüvelykujj-perc volt, ami közben a fogaim közt maradt.
771. nap
Valami összejövetel volt náluk, ezért egész estére elkülönítettek egy szobába. Hallottam a zajokat, és éreztem annak a szörnyű löttynek a szagát, amit úgy hívnak, hogy sör. Hallottam, azt is, hogy valami képességről beszélgetnek, amivel állítólag én rendelkezem, allergia, vagy mi a neve. Ezt meg kéne tanulnom bevetni!
774. nap
Szerintem a többi fogoly talpnyaló vagy besúgó. A kutyát gyakran szabadon engedik, és mindig boldogan visszatér. Biztos, hogy félkegyelmű. A madár viszont tuti, hogy köpni szokott. Valahogy kiképezték, hogy beszéljen a nyelvükön (ami olyan, mint a szamaraké), és rendszeresen beszél velük. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésemet jelenteni szokta. Mostani helyén, a fémszobában, egyelőre biztonságban van, de én tudok várni. Minden csak idő kérdése.
Hentesnél áll a sor. Egy nő úgy gondolja, jó alkalom egy kis ismerkedésre. Odafordul a mögötte álló férfihoz.
- Kati vagyok, facér.
Mire a férfi:
- Béla vagyok calonnáér..
Óvodában a debil kisgyereket kérdezi az óvónéni:
- Mi a neved?
- Bééélaaaah.
- Mond szépen!
- Szééépeeeen…
Egy idősebb nő, befejezvén a vásárlást, a kocsijához ment, hóna alatt a bevásárló zacskóval, midőn 4 vadidegen férfit látott bent ülni. Eldobta a táskáját, előkapta pisztolyát, éktelen sikítozást rendezett, majd kiparancsolta a hívatlan látogatókat. A bent ülők kiugráltak, ész nélkül elszaladtak. A néni bedobta a táskáját a kocsiba, beült a volán mögé, azonban mégsem tudta elindítani a járgányt, mivel az nem az övé volt. Az ő kocsija két sorral arréb parkolt. Átpakolt a sajátjába, majd a rendőrségre hajtott. Éppen, mikor előadta a történetet a rendőrnek, a szoba másik végében tett feljelentést 4 férfi egy őrült autótolvaj néni ellen...
A feleség a szeretőjével van éppen, amikor váratlanul hazaér a férj. Gyorsan bebújtatja a szekrénybe, amiben titokban Móricka már elbújt:
- Sötét van! - mondja Móricka.
- Az! - mondja a férfi.
- Van egy eladó baseball-labdám.
- Mennyit kérsz érte?
- Ötezret.
- Rendben.
Másnap ismét hamarabb ér haza a férj és a férfi újra a szekrénybe bújik:
- Sötét van - mondja Móricka.
- Az - mondja a férfi.
- Van egy eladó baseball-kesztyűm.
- Mennyi?
- Tizenötezer.
- Rendben.
Pár nap múlva azt mondja Mórickának az apja:
- Gyere fiam, elmegyünk egy kicsit baseball-ozni!
- Nem lehet, mert eladtam a kesztyűt és a labdát.
- Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Tudod mennyibe került az nekem? Holnap elmegyünk a templomba és meggyónod amit tettél!
Másnap Móricka leül a gyóntatószékbe:
- Sötét van.
- Na ne kezdd már megint...
Szörnyű nagy robbanás történt a fegyvergyárban, több dolgozó is életét vesztette. Amikor a romokat eltakarították, a rendőrség megkezdte a nyomozást. Megkérdezték az egyik túlélőtől, hogy látott-e valamit.
- A Kovács Jóska bent a műhelyben, ahol a puskaport keverik, elővett a zsebéből egy cigarettát és meggyújtotta.
- A műhelyben? - döbben meg a nyomozó. - Mióta dolgozott ez a Kovács az üzemben?
- 20 éve.
- És mégis rágyújtott odabent? Ez lenne az utolsó, ami eszébe jut az embernek, ha puskaporral dolgozik!
- Hát, ez is volt az utolsó, kérem.