Takács úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy helyben eltemetik az elhunytat.
- Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk – hárítja el az ajánlatot a férfi.
- De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni – próbálkozik a temetkezési vállalkozó.
- Nézze, uram! Itt most az anyósomról van szó… kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni…
Ennivaló figurák.
- Honnan lehet megismerni a messziről jött embert?
- Közelről.
Dobod már azt a nyavalyás labdát?
Múlt télen Ausztriában voltam síelni. A szálloda előtt megszólított egy vidékies akcentussal beszélő házaspár:
- Lenne szíves csinálni rólunk egy fotót? -és odanyújtották a gépüket.
- Hogyne, szívesen. - feleltem nekik. Lefényképeztem őket, aztán megkérdeztem, hogy ők is csinálnának-e egy képet rólam.
- Sajnos, nem tudunk. - felelte az asszony. - Már csak egy képünk maradt, és még le akarom fényképezni a szállodát belülről is.
S.O.S. üzenet mindenkinek! Gyerekek ne vegyétek meg a japán TDK együttes kazettáját! Én már végighallgattam többször is és TÖK ÜRES!!! Ráadásul buktam 600 Ft-ot...
Na, szasztok!
