Üllő

Parasztbácsi sétál a Hortobágyon, már nagyon szomjas, egyszercsak meglát egy kutat. Odasiet, felvesz egy kavicsot és beledobja, de nem hallja, hogy hol az alja. Erre megfog egy fadarabot, beledobja, de most se hallja, hogy hol az alja.
Már nagyon ideges és szomjas, meglát egy nagy üllőt és beledobja, de még mindig nem hall semmit. Ekkor hátranéz és látja, hogy egy kecske rohan felé és fel akarja öklelni. A bácsi gyorsan félreugrik, a kecske pedig beleugrik a kútba. Ezt nagyon nem érti szegény öreg. Kisvártatva jön egy ember és megkérdi az öreget, hogy nem látott-e erre egy kecskét. Erre a bácsi ezt feleli:
- Dehogynem! Épp az előbb ugrott bele a kútba.
Erre a férfi azt mondja:
- De hát az lehetetlen! Egy rohadt nagy üllőhöz volt kikötve!

Foci vs. vásárlás

1. Akkor először is képzeld azt, hogy a Váci utcai Mango bolt felé tartunk Te meg én, azzal a határozott szándékkal, hogy te behatolsz az ajtón (futballkapu) és vásárolsz (gólt érsz el) valami cuccot Magadnak!

2. Már nincs messze a zárás ideje, ezért Te (a csatár) nagyon sietsz, és kicsit előrébb haladsz, mint én, mivel ilyenkor amúgy is képtelenség Veled tartani az iramot.

3. Na most. A bolt előtt áll négy eladólány (védők), akik azért vannak ott, hogy megakadályozzák a vásárlók (csatárok) behatolását. Tegyük fel, hogy az áruház szabályzata azt írja elő, hogy az eladólányok vonalán csak pénztárcával(labda) tudsz áthatolni, úgy hogy érvényes legyen a vásárlási (gólszerzési) kísérleted.

4. Neked tehát az a feladatod, hogy mindenképp átvágj az eladólányok sorfalán a bejárat felé és még az eladólányok sorfala előtt Nálad legyen a pénztárca.

5. Már át is jutottál sikeresen, de ekkor észreveszed, hogy nincs Nálad a pénztárcád. E nélkül meg ugye nem lehetséges a vásárlás (gólszerzés). Már rendületlenül törsz a bejárat felé, és hátrakiabálsz nekem, hogy dobjam oda Neked a pénztárcámat vagy a bankkártyámat (indítás), hogy sikeres legyen a vásárlás (gólt érhess el).

6. Én ezt megteszem, te elkapod, de az áruház szabályzata szerint ugye (lásd a 3. pontban) ilyen esetben nem vásárolhatsz, hiszen az eladólányok sorfala és a bejárat között voltál már, amikor Hozzád került a pénztárca. Ha a sorfal előtt kaptad volna el, akkor bemehettél volna és vehettél volna Magadnak néhány újabb felsőt, vagy nadrágot. Na ez a les.

Szegényember és a király

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom. Ennek a birodalomnak volt egy mindeki által tisztelt, bölcs és hatalmas királya. Ennek a bölcs királynak egyszer a fülébe jutott a hír, miszerint hatalmas birodalmának legtávolabbi csücskében él egy szegényember, de olyan nagyon szegény, mint senki más széles e világon.
Gondolta a király, ez így nem jó, hogy pont az ő birodalmában él a világ legszegényebb embere, úgyhogy elhatározta, magához hívatja, és gazdagon megjutalmazza.
El is küldött egy hírnököt a szerencsétlen flótáshoz azzal az üzenettel, hogy siessen hozzá a fővárosba, amilyen gyorsan csak telik tőle.
Természetesen a szegényembernek nem volt se szekere, se lova (az autóról meg még nem is hallottak akkoriban), úgyhogy gyalog indult el a király színe elé.
átvágott árkon bokron, megmászta a legmagasabb hegyeket, bejárta a legsötétebb erdőket, semmi nem tántoríthatta el céljától, mert tudta, hogy szent kötelessége teljesítenie királyának parancsait.
ámde egyszercsak elért a birodalom legnagyobb, és leggyorsabb sodrású folyójához, mely olyan széles volt, hogy nem látta a túlpartot. Balszerencséjére a folyó éppen meg volt áradva, így csónakok nem jártak rajta, híd meg nem épült a két part között a nagy távolság miatt.
Szegény barátunk teljesen kétségbeesett, hogy most nem tudja teljesíteni királya parancsát, és végső elkeseredésében úgy döntött, megpróbálja átúszni a folyót.
Bele is vetette magát a vízbe, de az ár azonnal magával ragadta.
Élt akkoribana folyóban egy igen ritka halfajta, melynek egyedei akár 6-7 méter hosszúra is megnőttek. Hatalmas mérete miatt a fajt lóhalnak nevezték. Ennek a lóhalnak volt még egy, történetünk szempontjából lényeges tulajdonsága: állában hatalmas üreg volt található, melybe akár egy ember is belefért.
Hősünk szerencséjére, mielőtt megfulladt volna a sebes sodrású folyóban, bekapta őt egy ilyen lóhal. Szegény pára úgy tervezte, hogy most jól fog lakni a zsákmánnyal, ámde a szegényembert sem ejtették a fejére: gyorsan elbújt az állüregben.
Napokig utazott étlen-szomjan az ember a hal szájában, hasztalan próbált meg kijutni onnan.
Azonban a hal sem tudta lenyelni kényszerű utasát,így végül megelégelte a hiábavaló küzdelmet, és kiköpte a fickót, pont a megfelelő partra.
A szegényemeber megszárította ruháit, és most már végre befejezte útjat uralkodójához.
És amikor megérkezett, hangzott el szájából az azóta szállóigévé vált mondás:
-Felséges királyom, LÓHAL áLLáBAN érkeztem hozzád!

Címkék