A gyóntatófülkében egy öregember ezt mondja a papnak:
- 92 éves vagyok. Csodás feleségem van, aki 70 éves. Gyerekeim, unokáim, dédunokáim vannak. Tegnap három stoppos tinédzserlányt vittem az autómmal, megálltunk egy motelnél, és mind a hárommal közösültem.
- És megbántad ezt a bűnt, fiam?
- Miféle bűnt?
- Hát milyen katolikus vagy te?
- Nem vagyok én katolikus.
- Akkor miért mondod ezt el nekem?
- Mindenkinek elmondom.
A tanító néni az összetett mondatokat tanítja. Mint lehetséges kötőszót, a “valószínűleg” -et adja meg. A gyerekek példamondatokat mondanak.
Józsika: Édesanyám fogja a pénztárcáját és a kosarát, valószínűleg vásárolni megy.
Tanító néni: Helyes.
Zsoltika: Édesapám reggel magához veszi a táskáját, valószínűleg dolgozni indul.
Tanító néni: Nagyon helyes.
Pistike: A nővéremhez megérkezik a zongoratanár, lehúzza a nadrágját, a nővérem a bugyiját, valószínűleg beleszarnak a zongorába.
Jew-jitsu ismét
- Szólítom a vádlottat! Vádlott, maga azért van itt, mert megölte a szüleit. Tud valamit felhozni a mentségére?
- Tiszltet bíró úr, kérem, vegye figyelembe, hogy apátlan-anyátlan árva vagyok!
- Halló! Rendőrség?
- Igen.
- Ott vannak?
- Igen.
- Na maradjanak is ott, különben lőttek a jogsimnak.
Egy matematikatanár meg akarja tréfálni osztályát, feltesz egy kérdést:
- Na, gyerekek, ha ez a terem 7 m hosszú és 6 m széles, a fal színe fehér, csíkos nadrág van rajtam és most 1/2 11 van, akkor hány éves vagyok?
A gyerekek döbbent csendben ülnek, majd egy kis idő múlva Móricka jelentkezik:
- A tanár úr 42 éves.
A tanár meglepődik.
- Tényleg annyi vagyok, ezt meg hogy találtad ki?
- Hát - mondja Móricka - van egy félhülye bátyám, aki most 21 éves...