Könyörülés
Kovács a nyakánál fogva kilógatja az anyósát a tizedikről, majd így szól hozzá:
- Te boszorkány! Mások már megmérgeztek volna, vagy a vasalóval vernének fejbe, de lásd ki vagyok én: szabadon engedlek!
Kovács a nyakánál fogva kilógatja az anyósát a tizedikről, majd így szól hozzá:
- Te boszorkány! Mások már megmérgeztek volna, vagy a vasalóval vernének fejbe, de lásd ki vagyok én: szabadon engedlek!
- Mi az? Szőke nő hajában barna tincs?
- ???
- Remény.
A Pláza-csaj egy új emberfajta. Feltalálási helye: a plázák, centerek, bevásárlóközpontok butikjai és függőfolyosói. A Pláza-csajnak nincsenek mutánsai, mindegyik teljesen egyforma.
A haja rövid és diszkréten zselés, erőteljes sminket ken az arcára, ajkainak kontúrjai kemények és határozottak. Rágógumival táplálkozik. A Pláza-csaj mélyen dekoltált, egyszerű, de jó minőségű trikót visel, és alatta nem hord melltartót, vagy ha igen, akkor annak kiképzése elöl, két ponton igen meggyőző.
A Pláza-csaj kirívóan, sőt felháborítóan karcsú, szerintem kilóra veszik fel őket. Pimaszul feszes, combra simuló, fekete, hosszú nadrágot hord, amely csak alul megy át retro-trapézba. A nadrág különösen a formás tomporán feszül talányosan, mert nem látszik a bugyi kinyomata: valószínűleg a tangás projekttel operálnak, amely diszkréten az erogén hajlatokba rejti az alsónemű textíliákat.
Az igazi Pláza-csaj testének a csípőnadrág és a trikó alsó széle közötti része fedetlen, így a köldök a nyitva tartási idó alatt megtekinthető, s ezért 17-18 év távlatából is elbírálható, hogy a szülészorvos annak idején ügyesen kötötte-e el a köldökzsinórt. Az avatott szemlélő találkozhat egy pár kifejezetten gyenge diplomamunkával is.
A Pláza-csaj testi felépítésének elengedhetetlen tartozéka a vastag talpú, csótánytaposó cipő. A törzsfejlődés során itt már tapasztalható némi mutáció, a domináns példányok talpvastagsága meghaladhatja az arasznyit is. Járása ettől sajátos és koordinálatlan, ezért a Pláza-csaj keveset mozog, általában csak a butik elé jön ki mobiltelefonozni és cigarettázni. A Pláza-csajok kifejezetten jó szagúak. A szagokat egymástól kérik kölcsön, így illatanyaguk is uniformizált, de a legutolsó divat szerinti.
Egyéb kapcsolataik nem nagyon vannak, vevő ritkán akad, időnként a sercegő rádiójú biztonsági őrökkel váltanak néhány belterjes szót. Összességében a Pláza-csaj elég guszta kis nő. Az ember szívesen elnézegetné őket akár órákon keresztül is. Erre azonban nincs mód, mert a nejem feltűnt a szupermarket felől három megrakott szatyorral...
Egy idő házaspár elmegy az orvoshoz, mert mindent elfelejtenek. Az orvos, miután megvizsgálta őket, behívja őket az irodájába, és elmondja a diagnózist:
- Egészségileg teljesen rendben vannak. Ez az időskori memóriazavar sajnos a korral jár, nem tudunk semmit tenni ellene. Azt javaslom, ha valamit nem akarnak elfelejteni, írják fel egy darab papírra.
A házaspár hazamegy. Este nézik a tévét, amikor a férj feláll és megkérdi a feleségét:
- Megyek, eszem egy kis jégkrémet. Kérsz te is?
- Igen, kérek - mondja a feleség. - Egy adag vanília és egy adag csoki ízűt.
- Jó, már hozom is.
- Nem írod fel? Tudod, az orvos azt mondta, mindent írjunk fel!
- Á, nem kell, ezt meg tudom jegyezni.
- Ha hozod a fagyit, akkor tegyél tejszínhabot is a tetejére! Biztos nem felejted el?
- Egész biztos! - válaszolja a férj idegesen.
- A tejszínhabra meg tegyél pár szem epret is, ha megkérhetlek. De szerintem jobb lenne, ha felírnád!
- Nem kell, meg tudom jegyezni - mondja a férj makacsul.
Kimegy a konyhába, majd 20 perc elteltével bejön, a kezében egy tányéron egy adag sült szalonna és egy tükörtojás.
- Nem megmondtam, hogy írd fel?!! - méltatlankodik az asszony - Nézd meg, mit hoztál! Elfelejtetted a pirítósomat!
- Jean, hozza a puskámat!
- Miért, uram, nem színházba megy?
- De, a Hattyúk tavára!
Nemrég új lakásba költöztem. Elővettem a noteszemet és megnéztem, melyek azok a cégek, társaságok, hivatalok, melyeket értesítenem kell az új lakcímemről. Sorra felhívtam őket.
Minden simán ment, amíg fel nem hívtam a repülőjegy értékesítő irodát, ahol törzsutasként tartanak nyilván. A telefonos ügyintézőnek elmagyaráztam, hogy az új lakcímemet szeretném bejelenteni. Erre ő azt felelte:
- Sajnos ezt telefonon nem tudjuk elfogadni, ki kellene tölteni egy formanyomtatványt.
- És ezt hogy tudom megtenni? - kérdeztem.
- Szívesen küldünk Önnek egyet postán. Megadná a címét, ahová küldhetem?