Román rádió reggeli adása:
- Jó reggelt elvtársak! Ceausescu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is elvtársak! Elvtársak, Ceausescu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is! Elvtársak, Ceausescu elvtárs mosakszik, hát mosakodjatok ti is! Ceausescu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak...
- Ha a világ egy logikus hely lenne, akkor a férfiak ülnék meg féloldalasan a lovat.
- Egyszer volt amnéziám... vagy kétszer?
- Neveld a gyereked előzékenynek és udvariasnak... és sose fog tudni besorolni a pesti forgalomban.
- Mi van akkor, ha nem léteznek költői kérdések?
- Hogyan létezhetnek egyáltalán önsegítő csoportok?
- Hova mennek az erdészek, ha el akarnak szakadni a munkájuktól és egy kis nyugalomra vágynak?
A féfi beront az orvoshoz:
- Doktor úr, doktor úr!! A lányomnak inaszakadása van!!
- Ersze...
Egy szerencsejátékos meséli a haverjának:
- Képzeld, tegnap, álmomban egy nagy 5-ös számot láttam egy nagy halom arany és gyémánt között. Egy hang azt mondta: “Ötödik futam, ötödik ló.” Rögtön tudtam, hogy aznap ez lesz a szerencseszámom.
Reggelire öt tojást sütöttem, öt csésze kávét ittam. Utána öt kilométert futottam, öt percig zuhanyoztam. Felvettem a szekrényben ötödik helyen található ruhámat, öt percet ültem az autómban, mielőtt beindítottam volna. Kimentem a versenypályára, leparkoltam az ötödik parkolóhelyen, az ötös kapun mentem be. Odamentem az ötös számú fogadóirodába és feltettem 555 dollárt az ötödik futamban induló ötös számú lóra, akinek ráadásul az “Ötödik elem” volt a neve. Aztán leültem az ötödik sor ötödik székébe, és vártam…
- És, nyert a ló?
- Nem, az a rohadt gebe csak az ötödik lett!
Alig teltek el a mézeshetek, az ifjú asszonyka így panaszkodik az anyjának:
- Mama, megvolt az első komoly veszekedés közöttünk...
- Ne aggódj, ez minden házasságban előfordul!
- Jó, jó, de hova tegyem a hullát?
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki a pilóta.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. A pilóta meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A nő arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre...