A borbélyt az államügyész indítványára halálra ítélik.
A kivégzés napján a siralomházban szokás szerint megkérdezik tőle, mi az utolsó kívánsága. A halálra ítélt nagy lelki nyugalommal mondja:
- Tudják, én egész életemben a munkámnak éltem, és még utoljára szeretnék megborotválni valakit... mondjuk az államügyész urat!
Japán és román munkások tárgyalják, ki mennyit dolgozik. A japán:
- A 8 órából négyet dolgozok a családomért, kettőt a császárért, kettőt pedig Japánért.
Mire a román megvetően:
- Én négy órát lógok a munkahelyről a családomért, császárunk nincs, Japánért meg miért dolgozzak?
Két román, Ion és Ionuţ, beszélget a szamosújvári börtönben 1989. szeptemberében:
- Téged miért ítéltek el, Ionuţ?
- Izgatásért: szidtam a Ceauşescu-rendszert, ahogy csak tudtam!!
- És téged, Ion?
- Engem nyugtatásért: azt mondottam, ez már úgysem tart sokáig...
A dúsgazdag újmilliárdosnak az Operabálon bemutatnak egy másik multimilliomost.
- Ha nem tévedek - néz rá az -, én önt már valahonnan ismerem...
- De téved, miniszter úr - feleli amaz -, akivel ön együtt ült, az a bátyám.
- Elnézést uram, volna szíves segíteni egy szegény, szerencsétlen, éhező, munkanélküli emberen, akinek nincs egy fillérje sem, és minden vagyona ez a rövidcsövű vadászpuska?
Judi, a szőke, éppen rossz passzban van. Elhatározza, hogy emberrablással szerez egy kis pénzt magának. Lemegy a játszótérre, kinéz magának egy jómódúnak tűnő kisfiút, odamegy hozzá, megragadja és behúzza egy fa mögé. Elővesz egy papírt, és a következő levelet írja:
"Elraboltam a fiát. Ha épségben akarja visszakapni, holnap egy barna papírzacskóban hagyjon 10000 dollárt a játszótér szélén található fűzfa alatt. Nem viccelek: Judi, a szőke."
Azzal beteszi a levelet a gyerek zsebébe, és hazaküldi.
Másnap izgatottan megy a megjelölt fához. A barna boríték rendben ott van. Kibontja, benne van a 10000 dollár, egy levél kíséretében:
"Itt van a 10000 dollár, ahogy kérte. De Judi, miért teszi ezt szegény szőke polgártársával?"