Rendező

A híres filmrendező, halála után Szent Péter színe elé kerül.
- Jó hogy jön maestro, lenne itt egy forgatókönyv. Shakespeare írta!
A rendező vonakodik hogy fáradt, elgyötört, és pihenni szeretne.
- Maestro a díszleteket meg a jelmezeket Leonardo da Vinci tervezte!
A rendező egy kicsit felélénkül, de ismét csak a fejét rázza.
- Nézze jóember még talán annyit, hogy Beethoven komponálja majd a kísérőzenét.
Ennek már igazán nehéz ellenállni:
- Rendben van, vállalom!
Szent Péter elmosolyodik és a rendező fülébe súgja:
- Ha már ilyen szépen megállapodtunk, lenne még egy csekélység. Van nekem egy kis unokahúgom aki olyan de olyan csodálatosan énekel...

Öngyújtó

Kint jártam a piacon s elkezdett cseperegni az eső. Éppen azon gondolkodtam be kellene állnom valahova, amikor rám köszönt egy korombeli emberke.
- Szevasz Géza! Hát téged meg de régen láttalak. Erősen értetlenül néztem rá. (nincs arcmemóriám) Mondott valami hárombetűs céget, hogy ő ott volt villanyszerelő, mi meg ott szereltük náluk a telefont. Ismert kollégák neveit mondta, szóval biztosan igaza volt. Mindenféle dolgokat árult. Olyan otthonról összesöpört, valamint kínai meg orosz árúkat is. Beálltam mellé, legalább addig sem esik rám az eső. Egész jól elbeszélgettünk ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt róla ki ez az ember. Jönnek mennek a pult előtt az emberkék. Figyelted mit csinált? (kérdezte) Megnyomkodta a gázgyújtót.
(mondtam) No de nem köszönt, nem kérdezte mibe kerül, nem akarta megvenni, csak megnyomkodta. Hát ez meg ugyan miért baj? (én a villanymotorok tengelyét szoktam megtekergetni) Mert idegesít! Minek piszkálja az árút ha nem veszi meg? No de egyszer jól megkapták a magukét a nyomkodók. A vásárlók jó része megnyomkodja a gázgyújtót, belenez szikrázik-e, majd leteszi és nem veszi meg. Miközben beszélgettünk jött még két ilyen emberke. Na szóval a
történet:
A csóka a pecsában (Petőfi csarnok zsibvásár) árult éppen. Innentől átteszem a mesélőt egyes szám első személybe.
Szóval volt egy beteg piezó gázgyújtó, ami fülre mintha jó lett volna. Pattogott, de nem szikrázott az eleje. Úgysincs semmi dolga az embernek árulás közben, ezért gondoltam megcsinálom. Csak nem adok már el rossz gyújtót! Szétszedtem, sehol semmi látható hiba. Nagy nehezen nyomok rajta egyet, és láss csodát szikrázik. Összeszerelem, nem szikrázik. Ezt még eljátszotta párszor, majd egyszer csak szétszedett állapotban rettenetesen megrázott. Pont ekkor járt arra egy ilyen "nyomkodom de nem veszem meg" típusú vevő. Ekkor támadt egy elvetemült ötletem. Lehúztam a szigetelést az előremenő kábelről, visszatekertem a csupasz drótot a nyomógombra, alul begyűrtem a maradék spagit rögzítésképp és kész. Visszaraktam a burkolatot, a gázgyújtót meg kitettem az asztal szélére. Pár perc múlva jött az első "vevő". Megnyomta a gombot, és elkezdett összemenni az ember. Majd megnyomta a gombot még egyszer. Értetlenül csodálkozva nézett rám. Majd megint megnyomta a gombot. Ez ráz! (mondta elcsukló hangon) Igen. (mondtam ártatlan arccal) Ezért olcsóbban is adom.
Jött a második vevő, egy olyan 80 év körüli öregember. Nyitott bal tenyerébe tette a gázgyújtót, majd jobb mutató újjal megnyomta a gombot. Szóval jobb kar, bal kar kapta az áldást. Olyan lett a szeme mint a horror filmekben szokott lenni. (azaz csak a szeme fehérje látszott) Elkezdett szépen hanyatt dőlni. Ekkor mint a dezodor reklámban kivert a hideg meleg veríték. Már láttam lelki szemeimmel amint elvisznek a rendőrök.... Gondoltam a csóka kiütötte a pacemakerét (szívritmus-szabályozó) a piezó gyújtóval.
Szerencsére magához tért mielőtt felborult volna. Érdekes mód egyetlen szót sem szólt. Letette a gyújtót és eloldalgott. Jött a harmadik ember. Bal kezében műanyag pohárban feketekávé. Jobbal nyomott egyet a gyújtón. Majd megint nyomott egyet. Pont ugyanúgy rázta mindkét áramjárta kezét. Iszonyat rondán nézett ki a lekávézott fehér inge. De ő sem szólt semmit. Elmentem vécére, otthagytam a standot az asszonyra.
Jövök vissza gyújtó sehol. Asszony lazán eladta. :o)

Címkék