-
ViccFaktor »
-
Haláli viccek 60. oldal
Ceausescu meghal, feljut a Mennyországba, hát mondja neki Szent Péter:
- Ez nem olyan jó hely itt, neked a pokolban a helyed.
Lemegy a pokolba. Eltelik egy-két hét, s két kis ördögfióka kopogtat Szent Péter ajtaján, kérdezi tőlük:
- Hát gyerekek, ti meg mit kerestek itt?
- Mi vagyunk az első menekültek.
........................................................
Ceausescu a Központi Bizottságban hirtelen a fejéhez kap. Odaszól Ernescunak:
- Jaj, telefonálj már haza Elenának, hogy küldje be azokat a kitüntetéseket, amiket a pizsamámon felejtettem.
.........................................................
Ceausescu, miként annak idején Mátyás király álruhában, meg akarja nézni, hogy milyen a nép véleménye róla. Ezért elterjeszti azt, hogy öngyilkos lett és kíváncsian várja, mit mondanak halála után róla az emberek. Álruhát ölt és elmegy a tömeg közé. Látja, hogy óriási sorállás van és kérdi az egyik embert, hogy:
- Miért állnak itt? Mit csinálnak?
- Jaj, hát arról van szó - mondja az egyik ember, - hogy a mi szeretett, bölcs vezérünk, Ceausescu leöntötte magát benzinnel, meggyújtotta magát, öngyilkos lett.
- Na jó, és miért állnak itt?
- Hát azért, mert gyűjtést rendezünk a családjának.
- Hát ez nagyon dicséretes - mondja Ceausescu. - És mennyi jött össze?
- 40 liter.
.................................................
Ceausescu meglátogat egy laktanyát. Odalép az egyik kiskatonához és megszólítja, hogy:
- Fiam, maga ugye gyalogos?
- Nem.
- Tüzér?
- Nem.
- Utász?
- Nagyon.
...................................................
A székely parasztbácsi fog egy halat a Marosban. Nagy örömmel viszi haza a szatyrában. Megmutatja az asszonynak, aki sopánkodva kérdi tőle, hogy:
- Hát aztán mit csináljak vele?
Aszongya:
- Süsd meg zsírban szép pirosra.
- Hát zsírban? Az nincsen.
- Akkor süsd meg olajban.
Mondja az asszony:
- Az sincs.
- Hát jó. Akkor süsd meg margarinban.
- Margarin? Hát az még a boltban sincsen évek óta.
Akkor azt mondja:
- Tudod mit? Akkor húzd egy nyársra, süsd meg úgy magában csak a tűz fölött.
Azt mondja erre az asszony:
- Hát egy szál gyufám sincsen.
Erre az öregember megdühödik, fogja a halat, belevágja a szatyorba, visszaviszi a folyóhoz és bedobja a vízbe.
Erre a hal nagy vidáman beleugrik a folyóba, majd kidugja a fejét és kiabálja, hogy:
- Éljen Ceausescu!
Nyolcadik nap
Az asztalomnál ülök, mint rendesen, mikor egy felhasználó telefonál.
"Hello, Számítógépterem, Simon vagyok, mit segíthetek?" mondom.
"Nem tudok bejelentkezni!" nyögi kétségbeesetten egy felhasználó.
"Mi is a loginneve, kérem?" kérdem tőle.
Megadja. "Nem gond, mindjárt megnézem."
"Semmi baj, csak egy rosszul megírt login fájl. Már meg is csináltam, akár már be is léphet."
"Jé, köszönöm!"
"Semmi gond, mihamarabbi viszonthallásra!"
MI EZ??? kérdezhetik maguktól. Talán a pokoli operátor megtért? Megőrült?
Netán szerelmes?
Nem, nem. Egyik sem. A pokoli operátor tevékenységét naplófájlba irányítják. És ha már ez történik, akkor én is be vagyok poloskázva. Tehát, amíg meg nem találom a bogarat, addig kedves vagyok. Nem tart sokáig. Ezt én mondom...
Aha! Egyet találtam a telefonkagylóban. Alapvető. De tudom, hogy a főnök egy trükkös fazon, ezért tovább keresek. Igen! Egy a telefon alján, és egy a billentyűzeten. Ideje egy kis kávéfröcskölésnek. Elég nagy adagnak kell lennie, ezért az egész kávés edényt idehozom, és egy szemtanúra várok. A rendszergazda jön be.
"Hol van a nyomtatásom?" kérdi savanyúan - biztos mérges, hogy még nem kompromittáltam magam. Oké, bűnös azonosítva. Mint azt a pokoli operátor (azaz én) kimondja, "nincs a világon akkora probléma, amit ne lehetne megoldani egy felhasználó kiölésével, a fájljaik letörlésével, loginjuk megszüntetésével, valamint a VALÓDI keresetük adóhatósághoz való bejelentésével."
Kihúzom a nyomtatását a kávé alól, ahová tettem, és naná, hogy a kávé végigfröccsen a telefonon és a billentyűzeten, amik valahogy egymásra keveredtek.
"Hoppacsek..." mondom, rémülettel arcomon. A rendszergazda arca elárulja, hogy okfejtésem helytálló volt.
"Ne hidd, hogy ezzel megúsztad!" röffen rám, és elrobog.
Átkapcsolok a hálózati figyelőre, és nézem, hogy mi jön ki az ürge PC-éjből.
Aha! Egy kis feljegyzés arról, hogy engem felfüggesszenek épp igyekszik a diri lézerprinterére. Teszek egy-két változtatást bele, majd engedem tovább. Gyorsan még elindítom egyik kis programkámat, amire a nagy gép összepiszkítja magát.
Később, miközben a rendszer bootol, letörlöm azt a csúnya kis naplófájlt.
Ezután átmegyek a kommunikációs részlegbe, és rákapcsolódom a főnök irodájában lévő RS232-es csatimra. Csodálatos, hogy milyen könnyen le lehet hallgatni embereket, ha már egyszer adatkábel megy be az irodájukba...
Igazgató: "Biztos benne?"
RendszerGazda: "PERSZE!"
I: "Nem akarja meggondolni magát?"
R: "SOHA!"
I: "Rendben, akkor faxolom a személyügyiseknek..."
R: "CSODÁLATOS!!"
Két perc múlva a rendszergazda begörög hozzám, mosolyogva.
"Hát, azt hiszem hiányozni fogsz nekünk, Simon..." mondja, eltelve magától.
"Ó!" mondom neki, édesen, csöpögve a kedvességtől "És hová megy?"
"Nem Simon," vigyorogja az arcomba "TE fogsz elmenni."
"ELŐLÉPTETÉS!" kiáltok fel "Végre megírta azt a levelet a főnöknek, amiben talpnyaló vén banditának hívja, és hogy kilép a cégtől?"
"Nem..."
"Biztos benne? Pedig sokkal jobban hangzik, mint az, amit a kirúgásomról írt..."
"T..." Kerekednek el a szemei.
Mintha egy fókát csapkodnék halálra egy fürdőkefével. Odarohan, hogy leállítsa a faxot, de mivel most rúgták ki, >clicky clicky< a kártyája nem működik többé.
Amatőrök...
A telefon csöng. Ugyanaz a fickó, aki az előbb.
"Most már be tudok jelentkezni, de kifogytam a helyből."
"Egy pill, mindjárt megnézem."
>clicccky<
rm -r * ....
(Fordította: Benő)
Egy srác üldögél otthon, épp tekeri a jointot, egyszer csak csöngetnek. Kiszól:
- Ki az.
- A halál vagyok, érted jöttem!
Hát a srác nem tud mit csinálni, ajtót nyit és ennyit mond:
- Hát ha menni kell, menni kell, de legalább előtte szívjuk el ezt a füves cigit, ha már megtekertem.
A halál rááll, beszívnak, röhögnek, kivannak. Eltelik az idő, a halál megszólal:
- Miért is jöttem?
- Nem tudom - mondja a srác.
- Na mindegy, megyek, későre jár.
A halál elmegy, másnap megint kopogtat az ajtón, a csávó megint épp füves cigit teker.
- Hát Halál, látom megint jöttél, vigyél, nem bánom, de azért ezt a cigit még tegyük el.
A halál megint rááll a dologra, nem siet, amúgy is bejött neki a dolog.
Elszívják a cigit, kutyául kilesznek. Eltelik az idő, megkérdi a Halál:
- Minek is jöttem?
- Fogalmam sincs.
- Akkor megyek, nagyon eltelt az idő.
A Halál elmegy, ám másnap megint kopogtat hősünk ajtaján, aki ezúttal is épp a napi cigijét sodorja. A Halál megszólal:
- Most sietek, úgyhogy szívjuk el azt a cigit, azt már itt se vagyok.
Az újságárust nyugtalanítja, hogy egyik vásárlója minden reggel megveszi a Szabad Nép-et, rápillant a címoldalra, és aztán olvasatlanul bevágja a közeli szemétládába. Egy reggel halkan odaszól:
- Miért veszi meg, ha el se olvassa? Mit keres benne?
- Engem csak a halálozási hír érdekel.
- Dehát az a harmadik oldalon szokott lenni.
- Akiét én várom, az az első oldalon fog megjelenni.
Egy olasz maffiózó a halálos ágyán fekszik, és magához inti kedvenc unokkaöccsét:
- Édes fiam, rád hagyom a 38-as revolveremet, hogy soha ne felejts el.
- De bácsikám, - feleli a fiú, - én nem szeretem a fegyvereket. Nem lehetne enyém inkább a Rolexe?
- Hallgass, fiam, és jól figyelj rám. Egyszer majd menő üzletember leszel, lesz egy nagy házad, szép feleséged, és gyerekeid.
És egy szép napon, mikor hazamész a munkából, ott találod az asszonyt egy másik pasival az ágyban... Mit teszel majd akkor? Előrántod a Rolexet, és azt mondod majd: "Lejárt az idő!"?
Halálraítéltet ébresztik a siralomházban.
Hozzák neki az utolsó kávét és cigarettát. A rab megissza a kávét, rágyújt a cigarettára, majd álmosan ráhunyorog az őt a vesztőhelyre kísérni készülő őrre:
- Milyen nap is van ma?
- Hétfő - hangzik a válasz.
- Na, ez a hét is jól kezdődik!