ViccFaktor

Ej, mi a kő, tyúkanyó kend
Egy ládában kucorog benn?
Lám, az Isten gondolt egyet,
Oda küldte, hová kellett.

Itt szaladgál faltól falig,
Még Anettkára is szarik.
Eszébe jut, kárál nagyot,
S nem hozzák a kendermagot.

Dehogy hozzák, dehogy hozzák!
Mint a varangyot kínozzák.
Baltával a nyakát nyomban!
A Kiss Mihály sem fél jobban.

Ezért, mint a sertésfarhát,
A hentesbolttól retteg már.
Imádkozik, ne legyen ám
Disznóölőkés a tanyán.

Morzsa kutyám, hegyezd füled!
Bár hegyeződ nincsen neked.
Régi cseléd vagy a háznál,
Földobhatnád a talpad már!

Megszédít a jólét, Morzsa,
Meleg szoba, csokitorta...
Kifelé, kutya a neved!
Mától a tyúkólban a helyed!

Találkozik a kismalac a bátor pulykával.
- Szia, bátor pulyka! Te tényleg nem félsz a hentestől?
- Tényleg nem.
- Megengeded, hogy veled tartsak? Itt van a közelben a vágóhíd, és én nagyon félek.
- Gyere csak.
- Te bátor pulyka, már érzem, hogy itt a hentes a közelben. Biztos nem félsz?
- Nem félek.
- Már látom is,ott a bárd a kezében! Hogy-hogy téged nem bánt?
- Tudod, néhanapján viszek neki egy malacot.