Móricka pistike fejére tesz egy almát, amit nyíllal próbál eltalálni. Az első lövés Pistike bal szemét találja el. Majd újabb próbálkozás, de Pistike jobb szemét is kilövi. Erre Pistike leveszi az almát a fejéről.
- Na de pistike, hová mész? Még el sem találtam az almát.
- Tudom Móricka, de anyukám azt mondta, hogy sötétedéskor menjek haza!
A tanító néni az iskolában mondja a gyerekeknek, hogy ki tud egy rímes verset. Móricka jelentkezik és elkezdi:
- A tengerben áll egy nő, s kezében egy kő, miközben mormolja imáját a víz mossa térdét.
- Hol itt a rím? - kérdezi a tanító néni.
- Nyugi-nyugi semmi aggály, lesz majd rím, ha jön a dagály. - feleli Móricka.
Egy kutyaszarba lépett Mikulás mellett megy el Móricka és anyukája.
- Anya, anya! Mi kulás?
- Hát a bácsi.
Pistike és Móricka veszekszik. Azt mondja Pistike:
- Te csak hallgass, téged a szüleid úgy fogadtak örökbe!
- De engem legalább választottak. Téged meg muszáj volt vállalni!
Pistike! Ebben a dobozban reggel még két szelet csokoládé volt, most pedig csak egy van! Meg tudod ezt magyarázni?
- Igen, apa! Reggel még nagyon sötét volt, és így nem vettem észre a másikat!
- Ugyebár a képen is láthatjátok, a New York-i Szabadságszobor egyik kezében könyvet tart, a másikban fáklyát.
Ki tudja nekem megmondani, mit jelképez a fáklya? Tessék, Móricka!
- Azt, hogy sötétben nem lehet olvasni!