Az anyuka hazaér a munkából és a kisfia azzal fogadja, hogy megmosta a kutya fogát. Ezt meghallván kidobja a kisfia fogkeféjét és vesz neki egy másikat. Eltelik két hét és a gyerek megkérdezi:
- Anya, miért dobtad ki a fogkefémet?
- Mert megmostad vele a kutya fogát.
- De anya, én a te fogkeféddel mostam meg!
Élt egyszer egy kőfaragó, aki sem önmagával, sem az élethelyzetével nem volt megelégedve.Egy nap gazdag kereskedő háza előtt ballagott. A nyitott kapun bepillantva csodálatos vagyontárgyakat és fontos látogatókat vett észre.“Hűha, milyen hatalmas lehet ez a kereskedő!”
-gondolta a kőfaragó. Nagyon megirigyelte, és azt kívánta, bárcsak ő is olyan lehetne, mint a kereskedő. Nagy meglepetésére hirtelen kereskedővé vált, olyan luxust, hatalmi helyzetet élvezett, amilyet korábban el sem tudott képzelni, és a nála kevésbé gazdagok irigyelték és gyűlölték. Egyszer csak magas beosztású hivatalnok haladt el; gyaloghintóban vitték a szolgái, katonai kísérettel, zenebonával. Mindegy, hogy ki milyen gazdag volt, a felvonulók előtt mindenkinek meg kellett hajolnia.“Hűha, milyen hatalmas lehet ez a hivatalnok!”
-gondolta a kőfaragó.
- “Bárcsak én lehetnék ilyen magas beosztású hivatalnok!
“Hirtelen a magas beosztású hivatalnokká vált, díszes gyaloghintójában szállították mindenhova, rettegtek tőle és utálták az emberek.Forró nyári nap volt, így a hivatalnok meglehetősen kényelmetlenül érezte magát fülledt gyaloghintójában. Felnézett a napra. Büszkén sütött az égbolton, az emberről tudomást sem véve.“Hűha, milyen hatalmas a nap! -gondolta.
- Bárcsak én lehetnék a nap!
Ő lett a nap, tüzesen sütött le mindenkire, megperzselve a mezőket. A parasztok, a munkások átkukkal sújtották. Egyszer csak óriási fekete felhő takarta el a földet előle, így aztán nem tudott mindent beragyogni ott lent.“Hűha, milyen hatalmas az a viharfelhő!”
-gondolta.
- “Bárcsak felhő lehetnék! Viharfelhővé vált, elárasztva a mezőket, a falvakat – mindenki szidalmazta. Egyszer csak azt tapasztalta, hogy valamiféle óriási erő odébb löki. És akkor tudatosult benne, hogy a szél tette.“Hűha, milyen hatalmas a szél!”
-gondolta.
-”Bárcsak szél lehetnék!”Széllé vált és levitte a házak tetejét, kicsavarta a fákat tövestől, rettegett tőle gyűlölte mindenki ott lent. Egyszer csak nekiment valaminek, és bármilyen erővel is fújta, az meg se moccant. És akkor vette észre, hogy óriási sziklatömb tornyosul előtte.“Hűha, milyen hatalmas ez a szikla!
-gondolta.
- Bárcsak szikla lehetnék!
“Sziklává vált, hatalmasabbá bárminél a földön. Ám amint ott tornyosult, egyszer csak kalapács hangjára figyelt fel, amint a vésőt ütötte a kemény felületbe. Érezte, hogy valaki megváltoztatja.“Mi lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál?”
- gondolta.Lenézett, és messze, maga alatt egy kőfaragót pillantott meg.
Woody Allen idézetek:
- A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
- Egy alapvetően hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott.
- Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült - halott!
- Gyerekkoromban egyszer eltűntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám albérletbe.
- Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
- Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
- Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.
- Az agyam a második legkedvesebb szervem.
- A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
- Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.
- A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.
- Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?
Két munkás dolgozik egy építkezésen. Azt kérdezi az egyik a másiktól:
- Te komám, hogy van az, hogy mi itt dolgozunk mint a barom, a nagy pénzt mégis a főnök veszi fel?
- Nem tudom, kérdezd meg tőle!
Emberünk odamegy a főnökhöz és megkérdezi:
- Főnök, hogy van az, hogy mi végezzük el a munkát, a nagy pénzt meg maga veszi fel?
- Hát barátom, az intelligencia miatt.
- Mi az az intelligencia?
- Megmutatom. Nézd, ide teszem a kezem a fára, te meg üsd meg ahogy csak bírod.
Így is lesz, de a kellő pillanatban a főnök elrántja a kezét, így a munkás a fatörzset találja telibe. Emberünk visszamegy a társához.
- Na, megkérdezted?
- Igen, meg is mutatom neked. Nézd, ide teszem az arcom elé a kezem, te pedig üsd meg jó erősen.
A rendőr számolja a foglyokat:
- Egy, kettő, három....
Meghallja ezt a főnöke:
- Nem úgy kell azt számolni! Hanem így: egy fő, két fő...
Elmegy a főnök és a rendőr nekiáll számolni:
- Egy fő , két fő, három fő, négy fő, öt fő, hat fő, hét fő, kedd, szerda...
Valós be/elszólások, magyart pazarul törő magyar irodalom és nyelvtan szakos tanártól.
*Petőfi már életében le volt fordítva.
*Ezeket kell olvasni elfelé.
*Itt van vége a mű.
*Huszkétszázezer.
*Három verseket.
*Ki először úgy hívja?
*Miért Széchenyinek nem tetszik?
*Fel fogjuk ismételni.
*Csak osztrákul beszélnek.
*Lehet lesz majd gondolkozni.
*Feljön magának, hogy kapjon egyet.
*Vannak felsorolva nyolc példa.
*Rosszabbak az óvodások sokkal jobbak.
*Tekerjenek oda Petőfi verséhez.
*Megöli azt a nehéz malomkövet dobta.
*Hogyan Jókai a szabadságharchoz?
*Abból is fogunk majd lesz majd ilyen.
*Nem volt magában hogy érdekes legyen.
*Egyik apja barátjánál.
*Móricz felesége többször öngyilkos lett.