A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Tizenhárom + kettő + x. nap.
Visszatértem Angliából, és újra a régi birodalmamban járok, hogy rendszergazdaként dolgozzak. Ezzel a poszttal sajna az jár, hogy reggel kilenctől este ötig kell dolgoznom. Elég fura. De egyáltalán nem tetszik.
Lemegyek a gépterembe, hogy megnézzem kedvenc gépeimet, de mivel már nem én vagyok az operátor, nincs belépési engedélyem. Fel is hívom a jelenlegi viperátort. Felveszi.
Rossz jel.
"Bejuthatnék a gépterembe?" kérdem, tisztelettudóan.
"Hááát..." habozik "...mit akar tenni?"
Határozatlan. Egyre rosszabb. Egyenesen ki kellett volna vágnia a farbát, hogy az a nap, mikor egy felhasználó be fog jutni az ő géptermébe, az az a nap lesz, amikor őt dobozba teszik és felszáll a nagy Égi Gépterembe, hogy találkozzon a Legfőbb Operátorral.
"Csak szeretnék egy pillantást vetni a gépeimre."
"Um, hát nem szoktunk senkit beengedni ide, hacsak nem vészhelyzetben." nyögdécseli.
Medve anyám! Mintha bocsánatot akarna kérni! Nem bírom tovább, ezért gyorsan elmenekülök. Bocsánatkérően utánamszól és ez felfordítja a gyomrom.
Látom, hogy elpocsékolnak valamit, amit évek gondos munkájával építettem fel. Esztelen pusztítás folyik a szemem előtt!
Nem hagyhatom, hogy így legyen vége. Valamit tennem kell...
Visszatérek a szobámba és magamhoz ragadom a borítékot, amit nyugdíjazásom boldog napjaira tettem félre.
Átfésülöm azt a néhány papírt, fotót, diktafon szalagot, míg meg nem találom amit keresek. A fénykép egy kicsit fakó, egy kicsit homályos, de az alakok még mindig felismerhetők rajta.
"Igen?" A Nagy Főnök maga veszi fel a kagylót.
"Jónapot, Simon vagyok a gépterem mellől. Azt hiszem van itt valami nálam, ami a magáé."
"MICSODA?!?!?"
"Egy fénykép. Egy a huszonnégyből."
"MIRŐL BESZÉL? ELFOGLALT EMBER VAGYOK - NE PAZAROLJA AZ IDŐMET, JÓ?"
"Nos, ez egy fotó, amin néhány nőnemű barátjával látható, amint éppen mintha valami fura dolgot művelnének."
"Ó, tényleg, kíváncsi voltam hová tűnhetett. Remélem be tudja tenni egy borítékba, hogy feladja nekem..."
"Hát, azt nem hinném..."
"Biztos hamisítvány. Honnan a pokolból tudna maga ilyet szerezni?"
"Az irodájából. Egyik éjjel nyitva hagyta az ajtaját."
"Ki van zárva, az ajtómat elektromosan zárom minden este."
"Számítógéppel?..."
"Ó. Mit akar?"
"Az új operátorokat."
"Oké. Ki vannak rúgva."
"NE! Akkor majd másikakat vesz fel, ami még rosszabb is lehet!"
"Akkor mit akar?"
"KIKÉPEZNI ŐKET!"
----------------------------------
Egy pár nap múlva megkezdődik a kiképzés. Sajnos csak egyet kezelhetek, mert a másik megszökött, mikor hallotta, hogy én akarok vele beszélni. Na mindegy, egy is jobb a semminél.
Az alapoktól kezdjük.
"Oké, akkor ugorjunk bele. Mit gondolsz a felhasználókról?"
"Részemről okék, azt hiszem," válaszolja.
"OKÉK?"
"Hát néha tudnak fájni, az biztos."
"Néha?"
"Hát elég sokszor..."
"Elég sokszor?"
"RENDBEN! MINDIG! ÚTÁLOM ŐKET, ÚTÁLOM! MINDIG IDETELEFONÁLNAK, HELYET KÖVETELNEK MAGUKNAK, VAGY BE AKARNAK JELENTKEZNI, VINNYOGNAK AZON AZ UNDORITÓ HANGJUKON, HOGY LASSÚ A GÉP. UTÁLOM ŐKET!!!!"
"Na ez az. Ugye. Látod, tudtad te a választ. Második kérdés. Mit csinálunk a felhasználóknak?"
"Amit akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi gondolunk, hogy ők akarnak?"
"Nem,"
"Amit mi akarunk?"
"Nem,"
"NEM TUDOM!!"
"Látom. Nos, mi semmit nem csinálunk a felhasználókNAK. Mi csak a felhsaználókKAL csinálunk dolgokat. Finom csak a különbség, de lényeges. Na most akkor, mit csinálunk mi a felhasználókKAL?"
"Amit akarunk?"
"Pontosan. És miért tesszük azt?"
"Mert megérdemlik?"
"Nem..."
"Hogy meggyőzzük őket, hogy ne hívjanak?"
"Ismét nem. Azért csináljuk, mert ez nekünk jól esik. És meg tudjuk úszni."
"Ó! Lehet, hogy igazad van?"
"Én TUDOM, hogy igazam van. És ha nincs is, akkor is NEKEM van igazam, mert én vagyok az Operátor. Ennyi! Ha erre a mondatra emlékezni fogsz, akkor nincs az a dolog, amit ne tudnál megoldani. És most az utolsó kérdés. Mit csinálunk pontosan a felhasználókkal?"
"Letöröljük a dolgaikat, tönkretesszük a mentéseiket, elolvassuk a leveleiket..."
"Nem nem ügynökpalántám, ez csak bagatell. Nekünk össze kell törnünk őket.
Mi értelme, ha letörlöd a dolgait, ha soha nem használja? Mi értelme, ha a privát levelezését elolvasod, ha nem mondod el a dolgait se a barátainak se a rokonainak. Minek tönkretenni a mentést, ha nincs rá szüksége? Nem, nem. Össze kell törni őket. Rá kell jönniük, hogy ők csak egyszerű birkák, akikről mi tudjuk, hogy azok."
"Értem."
"Persze. Na én most elmegyek, és meg ne lássam magamat mégegyszer itt!"
"Köszönöm uram."
"Uram?"
"Ja! Na tűnés a géptermemből!!"
"Ez az, ezt már szeretem!"
Az átok elmúlt.
"Ó" szól utánam az operátor, "nem emlékszem, hogy hogyan nézett ki a mentésed. Nem ez a szalag az, ami itt van a lemágnesezőn?"
>HMMMMMMMMM<
AAAAAGH!
(Fordította: Benő)