A tanár történelemórán a nagy felfedezésekről mesél a gyerekeknek, és arról, hogy a világot mindig az emberi kíváncsiság hajtotta előre. Feltette a kérdést:
- Hol is tartanánk ma, ha az ember nem lenne kíváncsi természetű?
Erre Pistike:
- Talán az Édenkertben?
Pistike a villamoson utazik az apjával. A papa mellet egy csodálatos bombázó csaj áll és a papa állandóan belebámul a dekoltázsába. Egyszer csak a nő elengedi a fogantyút és egy jó nagyot lekever a papának. A papa a következő megállóban leszáll a villamosról a gyerekkel. Megszólal Pistike:
- Apuuu, tetszett neked az a néni aki melletted állt?
- Persze, nagyon csinos volt, tapogatja az arcát a papa.
- Szerintem is... - mondja Pistike - azért csíptem a fenekébe!
- Mondjatok nekem vektorokat, gyerekek!
- Helyvektor – kiáltja Pistike.
- Bázisvektor – mondja Gézuka.
- Móricka, te is mondjál egy vektort!
- Hát, a konvektor…
A tanár visszaadja a kis Pistike kijavított dolgozatát. A fiúcska átnézi a piros színnel teli dogát, majd megkérdi a tanárt:
- Tanár bácsi! Mit tetszett ideírni pirossal az osztályzat mellé?
- Az áll ott, hogy írj olvashatóbban!
- Miért kaptál egyest, Pistike?
- Azért, papa, mert nem tudtam, hogy ki törte el Lehel kürtjét.
- Az még nem olyan nagy baj, de remélem, hogy nem te voltál!
Nyelvtan órán kérdezi a tanár úr a gyerekeket:
-Jóképű vagyok. Milyen időben van ez a mondat?
Pistike jelentkezik.
-Múlt időben, tanár úr!