Felhasználó

A felhasználó - rendszergazdák szóhasználatában a júzer - van.
Megkerülhetetlen, ha nem lenne, ki kellene találni, sajnos érte van a számítógép. Miután a rendszergazda reggel kiterelte a rendszereket az ólból, az esti visszaterelésig napjának nagy részét a júzer dominálja: gesztikulál, arca elszínezőik, sír, üvölt, vinnyog, káromkodik, depresszióba esik, migrénes rohamot kap vagy kiújul a keszonbetegsége. Mióta a régi szép nyálcsorgatós mainframe-idők eltűntével az igazi és kevésbé igazi buherátorok bennfentes aranykora is kimúlt, a júzerek is elszaporodtak, mint a nyulak. Kezdetben vala a mainframe, ahol a rendszerprogramozónak nevezett gazdát és a júzert néha alig választotta el több annál, hogy az előbbit kifejezetten a buherálásárt fizették, az utóbbit meg kifejezetten másért.
Ekkor még a júzernek is több tisztelet járt, felhasználónak nevezték és illendően megsüvegelték. Az aranykor természetesen a miniszámítógép beköszöntésével, az on-line korszak hajnalán kezdett leáldozni, mikor a terminálok körül hirtelen nyájas júzerek kezdtek sertepertélni.
Azóta van a gazdáknak olyan érzése, hogy a júzerek intelligenciája állandó - az is az egyik mutatóujjukba szorult - csak a számosságuk növekedett. A júzer hétfejű sárkányként füstöli be az elsőként útjába került, és szakértőnek vélt illetőt, de egy különösen autentikusnak tekintett rendszergazdára vérs**pó piócaként képes rátapadni. A szeánszok során a rendszergazda lefordítja magában a kérdést számára érthető nyelvre. A válasz - annak a reményében, hogy a kérdező gyorsan távozik - rövid, pontos, és érthető.
A baj az, hogy a júzer ilyenkor vérszemet kap, és további kérdéseket tesz fel. Ettől a rendszergazda elveszíti türelmét, és nekiáll a júzert csúnyán összezavarni. Visszakérdez, vagy a továbbra is pontos válaszokat egyre kevésbé érthető technoblablában fogalmazza meg, míg végül a júzer szájából felhangzik a megváltó "értem", majd lógó orral, lealázva és tökéletesen összezavarva elkullog.
A júzer inkább számtalan, mint számos bűnei között a legfőbenjáróbb attrocitás a rendszergazda illendő megsüvegelése helyett a "hi sysop!" megszólítási formula alkalmazása. Hasonló bűn az absztrakciós képesség hiánya, amely az "any key" kétségbeesett keresésében nyilvánul meg, de ez már tíz éve is ősi eposz volt.
Internetes berkekben ismert sztorik a lábpedálként taposott egér és a reklamáció a tönkrement csészetartó miatt (értsd: letört a CD-ROM meghajtó tálcája a kávéscsésze alatt), de keresett már júzer római számokat a billentyűzeten, akart floppyt dugni a nyomtatóba, és állította váltig tanszékvezető egyetemi tanár hogy a "telnet ludens" programja azért felejtette el a jelszavát, mert a magával citált megszeppent egyetemi hallgató megnyomott egy gombot a PC-jén.
A júzer néha hatékonyan old meg nagyon bonyolult feladatokat. Igaz, ilyenkor jobb lett volna, ha bele sem kezd, mert a kár minden egyes alkalommal hatalmas, az általa használt program gyakran üzemképtelenné válik. Ezek azok a kizárólagos alkalmak, amikor a felhasználó hajlandó elismerni, hogy csinált valamit, és a segítséget is azzal indoklással kéri, hogy képtelen visszaállítani az eredeti állapotot. Az eseménysorozat reprodukálása kilátástalan, és gyakran nem csupán irreverzibilisnek látszik a folyamat, hanem ténylegesen is az. A kevesebb mint öt perces ámokfutás gyakran félnapos rendszergazdai munkát indukál.
A felhasználónak halvány fogalma sincs róla, hogy miben rejlik a memória és a merevlemez különbözősége, és melyiket mire, és miért arra használjuk, amire. Kísérletet sem tesz a számítógép hibaüzeneteinek elolvasára, a megértésükről ennek folyományaként már beszélni is felesleges. Amikor felemeli a telefont, úgy kezdi, hogy "nem működik a számítógépem" és inkább többé, mint kevésbé indignálódott. Ez az állítás bármit takarhat (elfelejtett a hálózatba bejelentkezni, vagy megpróbálta, de nem volt sikeres, vagy csak egyszerűen nem találja a Windows-ban a keresett program ikonját, esetleg elfelejtette a monitort, nyomtatót, ad abszurdum magát a számítógépet bekapcsolni), kivéve azt, hogy nem működik a számítógép.
A felhasználó sohasem felejti el a jelszavát, nem töröl le semmit, ilyesmit csak a gép tesz. Ilyenkor egyetlen konszenzusos állítás képzelhető el: csoda történt. Felesleges megmutatni neki, hol a hiba, lévén annak a képe úgyis mindig a vakfoltra esik.

Elefántbeszerzés

Az elefántbeszerzés módszerei
MATEMATIKUS: elmegy Afrikába, megvizsgál mindent, félredob mindent, ami nem elefánt, és elfog egyet a maradékból, akármi is maradt.
PROGRAMOZÓ: előbb algoritmust készít: Menj Afrikába! Kezdd a Jóreménység fokánál! Lépésenként haladj északnak, közben felváltva keletről nyugatra és nyugatról keletre keresztezd a kontinenst, és fogj el minden megpillantott állatot. Hasonlítsd össze egy elefánttal, amit már láttál! Fejezd be, ha egyezést tapasztalsz!
GYAKORLOTT PROGRAMOZÓ: az előző algoritmust használja, de előbb elhelyez egy elefántot Kairóban, hogy az algoritmus biztosan befejeződjön.
ASSEMBLY PROGRAMOZÓ: a fenti eljárást négykézláb hajtja végre.
HARDVER MÉRNÖK: elmegy Afrikába, véletlenszerüen elfog szürke állatokat, és abbahagyja, ha talál egy olyat, amelyik plusz-mínusz 15 százalék eltéréssel megegyezik egy már korábban megnézett elefánttal.
KÖZGAZDÁSZ: nem vadászik elefántra, de meg van róla győződve, hogy ha kellőképpen megfizetik őket, az elefántok majd levadásszák magukat.
SZOFTVER-JOGÁSZ: kijelenti, hogy az egész csorda az ő tulajdonát képezi az elpotyogtatott dolgok kinézete alapján.
FELSŐVEZETŐ: kiadja az elefántvadászati utasításokat azzal a feltevéssel, hogy az elefánt olyan, mint a mezei egér, csak mélyebb a hangja.
ELADÓ: nem vadászik elefántra, de egész életét azzal tölti, hogy eladjon elefántokat, amiket nem ő ejtett el, és leszállítsa két nappal a vadászidény kezdete előtt.
SZOFTVER ELADÓ: leszállítja az első keze ügyébe eső dolgot, és elküldi a számlát egy elefántról.
HARDVER ELADÓ: elejt egy nyulat, befesti szürkére, és eladja mint asztali (desktop) elefántot.

Mérnökök

Egy autóban utazik négy mérnök: egyik villamosmérnök, a másik gépész, a harmadik vegyész és a negyedik informatikus. Lerobban az úton a kocsi, tanakodnak, hogy mi lehet a probléma.
Azt mondja a villamosmérnök:
- Biztos a gyújtással van gond.
Mire a gépész:
- Szerintem elszakadt az ékszíj.
A vegyész:
- Biztos vagyok benne, hogy a benzin fogyott ki.
Végül a programozó:
- Szerintem toljuk vissza oda, ahonnan jövünk, és induljunk el még egyszer.

Szakmák

A bankár: olyan személy, aki kölcsönadja az esernyőjét, ha süt a nap és visszakéri, ha elered az eső.

A közgazdász: olyan szakértő, aki holnap képes megmondani, ma miért nem jöttek be azok a dolgok, amiket tegnap jósolt.

A statisztikus: olyan valaki, aki jó a számolásban, de nem elég szórakoztató személyiség ahhoz, hogy könyvelő legyen.

A biztosítási kárszakértő: valaki, aki képes egy bombát vinni a repülőgépre, mert tudja, hogy egy gépen a két bomba előfordulási valószínűságe roppant alacsony.

A programozó olyan valaki, aki ismeretlen módon megold egy problémát, amiről nem is tudtad, hogy probléma.

A matematikus olyan, mint egy vak, aki egy sötét szobában keres egy macskát, ami nincs is ott.

Az ügyvéd egy személy, aki ír egy 100 oldalas dokumentumot, "Kivonat" címmel.

A pszichológus: olyan valaki, aki a többi férfi reakcióit nézi a szobában, ha bejön egy bombanő.

Professzor: olyan személy, aki mások alvása közben beszél.

Konzultáns: valaki, aki megnézi az órát a csuklódon, majd megmondja, mennyi a poontos idő.

Bizottság: olyan szervezet, ami a munkájával perceket spórol meg, miközben órákat veszteget el.

Címkék