-
ViccFaktor »
-
Szerencsés viccek 69. oldal
Tisztelt Temetkezési Vállalat!
Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszerűen felháborító!!!
Először is: nem a kijelölt ravatalozóba irányítottak bennünket,s veterán anyánk helyett félórán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostituáltat! Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis valaki helyett tévedésből eltemették az anyánkat! Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták, s bár kissé sarasan, de felravatalozták! Ezt követően a gyászzenét összecserélték a Boney M. együttes "Bahama mama" című számával. Az unokák táncra perdültek a ravatalozóban úgy kellett lefogni őket...
A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy raccsolt, ráadásul a búcsúbeszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki helyett tévedésből eltemették az anyánkat.
A gyászoló tömeg könnyezett. . . a röhögéstől, mikor anyánkról ilyeneket mondott: "...fiatal korától kezdve pödörte kackiás bajuszát..."
Olyan unokákat sorolt föl, akikről nem is tudtunk, s anyánk négy szép lányáról beszélt, közben pedig hatan vannak, s valamennyien fiúk. Aztán végre elindultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így aztán úgy robogott a halottat szállító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni!
A fiatalabbaknak izomlázuk lett, az idősebbek csak akkor értek oda a sírhoz, mikor már indultunk visszafelé. A kocogó gyászmenetünket keresztezte egy egyházi temetés menete,s az úttörők összekavarodtak a ministránsokkal.
Ekkor még azt hittük, külön szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem kallódtak el a gyerekek. A kocsiról leemelték a koporsót, s a feneke egyetlen reccsenéssel kiszakadt. Igaz, azonnal visszakalapálták három szöggel, de a sírásó minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromkodott, hogy a szomszéd sírnál elájult a pap. A két sírnál egyszerre beszélt a pap és a szónok, s képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a Pártközpontban.
Tisztelettel: Z. Vilmos
Válaszlevél:
Tisztelt Z. Vilmos!
Köszönjük panaszos levelét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! Sajnos még sok apró kis hiba akad a temetéseinknél!
Reméljük azonban, hogy mire Önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s Önnek nem lesz majd semmi kifogása velünk szemben! Bízva a mielőbbi találkozásban...
Tisztelettel : a Temetkezési Vállalat
Megy egy szőke nő az utcán, a kirakatokat nézegeti, és véletlenül beleesik egy nyitott csatornanyílásba.
Nagy nehezen kimászik, és megjegyzi:
- Még szerencse, hogy nincs rajta fedél, különben ki sem tudtam volna mászni.
Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnő.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. - jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verő hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az anyád kínja! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai műszakból!
Frappáns válasz arra, ha ostoba e-mail körlevelet kapsz:
Sziasztok, bűntudatom van, mert nem továbbítottam kb. 10 milliárd körlevelet, amit olyan emberek küldtek, akik tényleg elhiszik, hogy ha továbbküldik, akkor egy szerencsétlen dél-amerikai gyermek, akinek melle nőtt a homlokára, elég pénzt gyűjthet a műtétjére, még mielőtt a szadista, pénzéhes szülei eladnák egy vándorcirkusznak.
Te tényleg elhiszed, hogy Bill Gates mindenkinek (neked is) 1000 dolcsit fog adni, ha továbbítod a levelét?
Hová süllyedhetünk még? Na nézd csak!!! Ha legördítem ezt az oldalt és kívánok egyet, akkor a Playboy összes cicáját megtöcskölhetem tíz évre visszamenőleg!!! Micsoda baromság.
Lényegében arról van szó, hogy mindenki bekaphatja a bal nagylábujjamat, akinek nincs jobb dolga, mint ostoba láncleveleket továbbítani nekem. Lehet, hogy az éjszaka leple alatt eljön értem a gonosz körlevél-manó és álmomban seggbekúr, csak azért, mert félbeszakítottam egy láncot, amelyet Szent Péter kezdett el Krisztus után 5-ben, és ebbe az országba törpenövésű zarándokokkal érkezett a húsvéti körmenettel. Le van szarva.
Ha már továbbítasz valamit, legalább küldjél valami minimálisan szórakoztatót! Az olyan típusú emileket, mint "küldd ezt tovább a 10 legjobb barátodnak, és akkor ez a nyomorult, szerencsétlen embercsökevény valahogy majd kap két fillért valami mindenható lénytől", na ezeket már kb. 900-szor láttam!!! k***ára nem érdekel.
Mutasd meg, hogy intelligens vagy és gondold végig hogy mihez járulsz hozzá ezekkel a levelekkel. Feltehetőleg a saját népszerűtlenségedhez.
És akkor mit csinálj? Ha olyan levelet kapsz, amely életveszéllyel, vagy szerencsétlenséggel fenyeget most és mindörökké, TÖRÖLD LE. Ha vicces, küldd tovább.
Ne bosszantsd föl az embereket azzal, hogy bűntudatot ébresztesz bennük valami fogatlan botswanai leprás iránt, akit 27 éve odakötöztek egy döglött elefánthoz, és PONT az az öt forint fogja megmenteni, amit akkor kaphat meg, ha továbbküldöd ezt a levelet, de azonnal.
Most pedig küldd tovább ezt a levelet mindenkinek akit ismersz, különben holnap reggelre fogakat növeszt a nadrágod és szétmarcangolja a nemi szervedet.
Két szomszéd örökösen veszekedett. A Teremtő az állandó viszályt látva egy angyalát küldte hozzájuk a földre. Az angyal így szólt egyikükhöz:
- Ha abbahagyjátok a veszekedést, akkor teljesítem minden kívánságodat, egy feltétellel.
- És mi legyen az a feltétel?
- Bármit is kívánj magadnak, szomszédod kétszer annyit fog kapni belőle.
- Szóval, ha a lottó főnyereményt kérem, akkor ő kétannyi pénzt kap?
- Igen.
- Ha egy kastélyt, ő két kastélyt kap?
- Pontosan.
- Akkor... először egy üvegszemet kérek.
Tisztelt Biztosítótársaság!
Ezt a levelet azért írom, mert szeretnék kérésüknek megfelelően bővebb információval szolgálni. A 233. sz. biztosítási kérelem, baleseti űrlap 8. szakaszában a baleset fő okaként azt jelöltem meg, hogy "megpróbáltam egyedül elvégezni a munkát." Levelükben arra mutattak rá, hogy részletesebb jelentésre van szükségük és én úgy hiszem, a következő beszámoló kielégíti kíváncsiságukat.
Szakmámat tekintve légkondicionáló- és fűtésszerelő vagyok. A baleset napján éppen egy hatemeletes ház tetején dolgoztam egyedül. Amikor befejeztem a munkát, megállapítottam, hogy maradt még vagy 220 kilogrammnyi szerszámom a tetőn. Ahelyett, hogy ezeket a szerszámokat tizenkét lépcsőfordulón keresztül kézben cipeltem volna le, úgy döntöttem, hogy egy hordóban fogom őket leereszteni a tetőről, kötél és csiga segítségével. Miután a földszinten rögzítettem a kötelet, felmentem a tetőre. Kilendítettem a hordót és bepakoltam a szerszámokat. Azután lementem a fölszintre, kioldottam a kötelet, és jó erősen tartottam, hogy a 220 kilónyi szerszám lassú leereszkedését biztosítsam. A baleseti jelentés 11. szakaszában láthatják, hogy testsúlyom 60 kg. Elképzelhetik a meglepetésemet, amikor hirtelen felröppentem a levegőbe és lélekjelenlétemet elvesztve elfelejtettem elengedni a kötelet. Szükségtelen említenem, hogy meglehetősen ijesztő ütemben repültem felfelé az épület fala mentén, neki-neki ütődve annak oldalához. A harmadik emelet magasságában találkoztam össze a lefelé zuhanó hordóval. Ez a magyarázata a repedt koponyámnak és a törött kulcscsontomnak. Csak kevéssé lassultam le, és így folytattam az egyre gyorsuló emelkedésemet és meg sem álltam addig, míg a jobb kezem ujjpercei öt centi mélyen bele nem fúródtak a csigába. Ez alkalommal szerencsére visszanyertem a lélekjelenlétemet és meg tudtam markolni a kötelet a fájdalom ellenére. Ezzel egyidőben a hordó nekicsapódott a földnek, aminek következtében kiesett az alja és a benne lévő szerszámok mind kiszóródtak. Így most már üres volt a hordó - és hadd emlékeztessem Önöket a 11. szakaszban megemlített testsúlyomra - elkezdtem nagy sebességgel lefelé zuhanni az épület fala mentén. A harmadik emelet közelében ismételten összetalálkoztam a hordóval, ami éppen felfelé tartott. Ez a magyarázata mindkét törött bokámnak és a hasadásoknak a lábszáraimon. Amikor nekicsapódtam a hordónak, eléggé lelassultam ahhoz, hogy csak három hátcsigolyám, két bordám törjön el, amikor a fölre érkezvén a szerszámokra estem. Sajnálattal jelentem, hogy amint ott feküdtem a földön nagy fájdalmak közepette, ismét elvesztettem a lélekjelenlétemet és elengedtem a kötelet. Ekkor a hordó hirtelen megindult egyenesen felém, egyre gyorsuló, szédítő sebességggel. A hordó leérkezvén, eltörte a medencecsontomat. Sajnálattal kell közölnöm, itt elvesztettem az eszméletemet, és többre nem emlékszem...
Remélem, ez elegendő információ a biztosítótársaságnak. Kérem, fogadják el a fájdalmasan kimerítő magyarázatomat és küldjék a csekket.