Tanári aranyköpések

Mesteri aranyköpések

- A sakál urakat is megkérném, hogy maradjanak! A pávián uraknak is szól!
- Óvónő, kérem szóljon rájuk!
- Ha megfelelne az uraknak az időpont, akkor folytatnám!
- Akkor folytatnám, ha az időpont és a hely megfelel.
- Ha nincs kérdés, akkor mi ez a zaj, mert beszédnek nemigen nevezném!
- Nem kéne elmenni iskolaérttségi vizsgálatra?
- Most ápolóért szóljak vagy óvónőért?
- Most mi vagyok én ápoló vagy börtönőr?
- Most valószínűleg álmodok, igaz?
- Gyerekek ez továbbra sem a B-közép!
- Mit akarsz mondani? Semmit? Ja, csak kaparod a falat!
- Eljutunk odáig, hogy magammal íratom meg a dolgozatot, mindannyiunk számára kellemesebb lesz!
- Kibüfögték, kiszellentették magukat? Na akkor talán folytatnám...
- Ha valaki meghalna, te akkor is így nevetnél... /Tominak/
- No hát akkor folytatnám, vagyis inkább elkezdeném. /Az óra 30. percében/
- Felültetlek benneteket a ciklonra és végtelenre állítom!
- MEGPRÓBÁLOM az uraknak a Phaidon-című dialógust bevezetni.
- Menjetek ki, de gyorsan! /Óra végén/
- Halasi Úr, jobb lenne ha kukorékolna, mint általában.
- Sikerült mindenkinek úrrá lenni az elemi ösztönein? Büfögés, szellentés stb.

Szituációk:

Büfögés "töri" meg az óra "csendjét".
1. Valakinek baja van az egészségével /gyomrával!
2. Egészségedre! Ha lehetne esetleg petárdákat dobálni!
3. Ez a legmagasabb rendű dolog?
4. Mielőtt a sarokba okádnátok...
5. Esetleg okádni...
6. Gyerekek nagyon érdekes, hogy a sarokba még nem szartatok.

Beszélgetés az igazságról.
Peti: - Az igazság odaát van!
Mester: - Nem striguláztam, de most mondod el harminkettedszerre!

Baráti beszélgetés.
Peti: - Tanár Úr hova megy ma este?
Mester: - Nem tudom, de innen marha messze! De ameddig itt vagyok próbáljunk meg, na nem mondom, hogy kultúremberek módjára...

Egy káoszról írt dolgozatra írta megjegyzésként.
"- Ha száz évig élnék, akkor sem tudnék kialakítani ilyen káoszt!"

Hangosbemondó imitációja hallik a teremben.
- A vasutasokat is megkérném, hogy figyeljenek!
- Pályaudvarról is be lehet jönni, elmeosztály ajtaját is be lehet zárni!

Egy darázs repül be az ablakon. Mindenki összecsavart füzettel igyekszik lecsapni a rovart. Végül valakinek sikerül agyonütni.
- Úgy van gyerekek, ami mozog azt meg kell ölni!

Beszélgetés a nyolcadik kerületről.
- A legjobb lenne fegyverrel járni és minden cigányba beleereszteni egy sorozatot. /Néhányunk felvetése/
Mester: -Persze, ez így működik. Már a 8 éves gyerekek is kinőttek abból, hogy megnéztek egy filmet és utána lövöldözni akartak.
- Mi is kinőttünk belőle. Most Tini-Nindzsa Teknőcök szeretnénk lenni.
Mester: - Jól van gyerekek, megyünk majd cirkuszba is. Állatkertben nézünk majd koalákat. Megnézzük a majmot meg az elefántot.

Az állatkertes tréfa után néhány nappal Molnár Tomi Mester után kiáltott a folyosón.
- Mikor megyünk az állatkertbe?
Egy pillanatra úgy tűnt nem hallotta vagy nem akar válaszolni, de pár másodperccel később visszafordult.
- Már ott vagyunk.

Óra közben.
- Én Napóleon vagyok. /Halasi Zoli/
- Van egy nagy ház ahol lehet találkozni Julius Caesar-ral. /Mester/

Tominak 1 forintra lett volna még szüksége.
- Kéne még 1 forint Tanár Úr!
- Hát állj ki az Őrs-re....

Óra közben rendszeresen a helyünkön ülve próbáljuk kidobni az éppen elfogyasztott elemózsia zacskóját, papírját. Többnyire nem sikerül, és mellé esik.
Mester: - Nagyszerű! Kosáredzéseket majd Székely Tanár Úrnál!

Mester magyarázna csak nem hallja a saját szavát, mert olyan hangosan ordítozunk. Tehetetlenül sétál a padok között és alig hallhatóan megjegyzi:
- Tarzan Urak.

Mesternek nem tetszenek a Halasi Zoli poénjai ezért megjegyzi:
- Strigulázni fogjuk, ha év végéig mondasz egy jó poént meghívlak egy sörre. Csak 1 jó poén. Eddig még nem sikerült.

A mítoszokról beszélgettünk. Halasi közbeordít:
- Fallosz Mítosz!
- Igen, köszönjük az információt. /Mester/

Tomi barátságosan megjegyzi az óra elején:
- A jelző még csak most szólalt meg. Miért jöttünk be B...D MEG?
- Úgy van. Csak keményen ! /Mester/

Hege kicsit késve jön be filozófia órára, de illedelmesen köszön:
- Erőt, egészséget Tanár Úr!
- Nagyszerű! Azt nem mondom, hogy hiányoztál, de mindenesetre késtél.

Óra közben - a hóesésre való tekintettel - valaki felveti, hogy:
- Építsünk hóembert!
- Jó! Majd májusban hógolyózunk is!

Hege találós kérdésekkel szórakoztatja a Tanár Urat.
- Mi tartja a női szemet? /Hege/
- Ezt majd szünetben... /Mester/
- A vákuum. /Hege/
- Ezt próbáld meg édesanyádnak vagy a barátnődnek elmondani, ezt a kettőt tudom ajánlani! /Mester/

Jó hangulatban telik az óra s mivel az informatikásoknak nincs énekórája, a filozófián dalolunk:
- Kecském mondja: Mek, Mek, Mek /Osztály/
- Mondtam volna, hogy az való nektek, de egy kecskét sem bíznék rátok! /Mester/

Valaki kegyetlen nagyot ordít. Mester visszafordul a táblától és megjegyzi.
- Húzzátok már ki a kést belőle!

Tomi nagyon jó tanácsot ad a Tanár Úrnak:
- Tanár Úr, engedje ki a haját és akkor úgy néz ki, mint a Ganxsta Zoli!
- Feltett szándékom, hogy rá hasonlítsam! /Mester/

Halasi Zoli egy tesiórán használatos rövidnadrágot húzott a fejére és körbe-körbe rohangált vele a teremben, miközben ordított.
- Szimbólikus jelentéssel bír, hogy Halasi Úr azt húzta a fejére ami rá való! /Mester/

Hege megint feldobta a 8. kerületi témát.
- Tanár Úr! Én nem fogok bemenni a 8.kerületbe kés nélkül!
- Menj be késsel mind a két kezedben forgasd, villogatasd garantáltan agyonvernek! /Mester/

Csepkó bejelenti, hogy:
- Én Isten vagyok!
- Akkor oszd meg velünk isteni bölcsességedet! /Mester/

Néhányan veszekedtek és verekedtek órán.
- Gyerekek! Eljátszottam a gondolattal, hogy behozzak kaszát, kapát, vasvillát. A következő órán garantáltan könnyebb dolgom lenne ezekkel az emberekkel. /Mester/

Óra után bejön a termünkbe egy a szomszédos teremben tanítani próbáló tanár, mert hallotta az óra alatti ordítozást, és megjegyzi:
- Ja Ők ordibáltak! Én meg meggyanúsítottam az elsőseimet.
- Igen. Csak én terelgetem itt a nyájamat. /Mester/ (ez nagyon rúlz!!!)

Halasi poénra készül és kapóra jön, hogy véletlenül éppen mindenki csendben van, ezért megkérdezi a Tanár Urat:
- De csönd lett. Ugye milyen jó, Tanár Úr? /Halasi/
- Aha. /Mester/
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! /És Halasi irdatlan nagyot beleordított az órába/

Valaki felteszi a kérdést Mesternek:
- Tanár Úr, hozhatunk be pisztolyt?
- Persze, mint a hegylakók, nyugodtan!

Tomi hülyéskedik órán. Kegyetlen magas hangon visítozik.
- Esetleg cumit? Cumikat és jojókat esetleg kiosszak? /Mester/

Jakab kérdést intéz a Tanár Úrhoz:
- Tanár Úr, tegezhetjük?
- Ahhoz még sok sört kell együtt meginnunk, de nemigen fog elkövetkezni. /Mester/
- És ha egyszer letegezlek? /Jakab/
- Akkor kihívlak a sövény mögé. /Mester/

Mester azt magyarázza, hogy régen az emberek tehénbőrre írtak, mert még nem volt papír. A tehénbőrt amire írtak pergamen-nek nevezték.
- Jól seggbepajszerolták a teheneket! / Hege /
- Valakinek ez jut eszébe a tehenekről valakinek a kódex. /Mester/

A 4-es teremben vagyunk és onnan nem hallatszik ki semmi. Tomi ordít ki az ablakon az arra járó nőknek.
- Mindenki tudja, hogy nőt úgy a legkönnyebb szerezni, hogyha kiállsz az utcára és elkezdesz ordítani hülyeségeket. Törd ki az üveget, de úgy, hogy a csuklódat is elvágja! Ugorj ki az ablakon, de lehetőleg fejest! /Mester/

Tiszta erőből ütjük a padot. Mester furcsán néz.
- Ez volt a Ben Hur-ba. Ütközési sebesség. /Én/
- Én is mindjárt előveszem az evezőket és a korbácsot. /Mester/

Tomi bontogatja a szendvicsét. Leszed róla valami odaégett részt.
- Tanár Úr, valami betegség megtámadta a zsömlémet. /Tomi/
És aztán beleharap a zsömlébe.
- Látom már rágja is a betegség. /Mester/

A 4-es teremben vagyunk, ahonnan nem hallatszik ki az ordítozás. Ennek megfelelően óriási a hangzavar, Mester megtorpan az ajtóban, és megjegyzi:
- Úgy hallom jó helyen járok.

Halasi a fejére húzza a kabátját és az alól tekinget ki Mesterre. Ő nem veszi észre ezért kénytelenek voltunk szólni, hogy figyeljen oda. Odanéz és megszólal:
- Jó. Gyújtsál rá valami gázlámpára hátha belobbansz.

Valaki hirtelen ötlettől vezérelve felkapcsolja a villanyt.
- Jó. Legalább itt legyen világosság!

Az utcán sétáló embereknek ordítunk ki az ablakon a 4.-es teremből.
- Nem lehetne esetleg az utcasarokra kimenni egy nagykabáttal?

Órán egy páran összekülönböznek nézeteikben és fenyegetéssé fajul a dolog. Mester igyekszik "közbeavatkozni".
- Jó gyerekek, tudok kölcsönadni ólmos botot. Kapa is van, kasza is van.
Ekkor elhangzik néhány káromkodás.
- Akinek a kapa kilóg a szájából, kivesszük.

Halasi jógaülésbe ül fel a padra.
- Lemegyek alfába. /Halasi/
- Ne is gyere vissza. /Mester/

Valaki közli Mesterrel, hogy :
- Tanár Úr, AIDS-es vagyok. Élvezem az életet amíg lehet.
- Itt az iskolában? /Mester/

Írtózatos ordítozás megy a teremben.
- Gyerekek, nem baj, hogy nem hallja a XVI. kerületi rendőrség?

Hegéék versenyt büfögnek órán.
- Olyan mintha oroszlánok beszélgetnének. /Én/
- Csak a szagotok emlékeztet oroszlánra. /Mester/

Beszélgetés

Autóval utaztam Montreálból Quebec Citybe, a 20-as országúton, amikor megálltam egy pihenőnél, hogy használjam a WC-t. Az első fülke használatban volt, betértem a másodikba.
Alig ültem le, amikor a szomszédból egy hang megkérdezi:
- Hogy vagy?
Nem tartozom azok közé, akik beszélgetésbe elegyednek egy férfi WC-ben mindenkivel, de ez alkalommal nem tudtam megállni, kissé zavartan válaszoltam:
- Elég jól!
Mire a szomszédos férfi megkérdezi:
- És, mit csinálsz?
Micsoda kérdés! Arra gondoltam, ez a beszélgetés határozottan kezd bizarr lenni, ezért csak annyit mondtam:
- Mint Ön is, kelet felé utazom!
A szomszéd idegesen megszólal újra:
- Te, ide figyelj! Később visszahívlak, a szomszéd fülkében van egy hülye, aki minden kérdésemre válaszol…

Kedves Lányom!

Kedves Lányom!

Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni. Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három, egyszer meg négy napig.
Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gomb miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem
kiszabadítottak az autóból. A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni
vagy nagybácsi lettél.
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és
megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották.
Máskülönben nincsen újság, minden a megszokott mederben folyik.

Csókol szerető anyád

Ui.: Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva.

Ilyen nincs. És mégis van!

A sikló a legveszedelmesebb kígyó a világon. Igen, a sikló, nem a csörgőkígyó, nem a kobra, hanem a sikló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi megtörtént eset.

Volt egyszer egy család Texasban, és rengeteg cserepes palántájuk volt. Egyik nap hűvösre fordult az idő, és hogy meg ne fagyjanak a növények, a feleség kezdte behordani őket a házba. A palánták egyikén egy pici kis sikló bújt meg. Ahogy a szobában megmelegedett, hirtelen csúszni-mászni kezdett, aztán a heverő alá menekült. A feleség mindezt látta, sikolya pedig velőtrázó volt.
A férj a zuhanyzóból anyaszült meztelenül rohant be a szobába.
Hitvese reszketve közölte vele, hogy kígyó van a heverő alatt, mire ő négykézlábra ereszkedett, és körülnézett. Ugyanekkor jött be a szobába a család kedvenc kutyája, aki játékból, vagy talán köszönésképpen hideg és nedves orrával megbökte emberünk csupasz hátsóját. A férj azonnal elájult, azt hitte ugyanis, hogy megmarta a kígyó.
Szegény asszony szentül meg volt győződve róla, hogy férje szívinfarktust kapott. Azon nyomban kihívta a mentőket. Az ájult embert hordágyra tették, és éppen vitték volna ki a szobából, amikor a kígyó ismét előbújt. Ezt látva az egyik mentősegéd első ijedtségében hirtelen elengedte a hordágy fogantyúját. Nos, akkor tört el a férfi lába, kórházba kellett vinni. Viszont a kígyó még mindig bent volt a lakásban, a feleség tehát áthívta a szomszédot, hogy segítsen.
A hős szomszéd megígérte, hogy elkapja a siklót. Hozzáértéséről így adván tanúbizonyságot, egy összecsavart újságpapírral felfegyverkezett, és elkezdett bőszen össze-vissza csapkodni a heverő alatt. Rövid idő elteltével úgy döntött, hogy a kígyó már nincs a szobában, és ezt közölte is a háziasszonnyal, aki végre megnyugodva, de fáradtan roskadt le a heverőre. Viszont alighogy keze a párnák mögé csúszott, érezte, hogy ott bizony egy kígyó ficánkol! Sikolya ismét velőtrázó volt, de ezúttal el is ájult, a sikló pedig rutinosan újra a heverő alá menekült. A szomszéd az ájult nőn azonnal elkezdte a szájból-szájba lélegeztetést. Eközben érkezett meg bevásárló körútjáról hős szomszédunk felesége, aki a látványtól - miszerint férje a fekvő szomszédasszonyt csókolgatja - rettenetesen felbőszült, és egy szatyor konzervdobozzal hátulról úgy fejbevágta hitvesét, hogy az rögtön elájult. Szétrepedt fejbőrét késobb több öltéssel kellett összevarrni.
Újra mentőt hívtak, akik megállapították, hogy a sérültet kórházba kell szállítani, és kimentek a hordágyért. Közben a zajra magához tért az ájult háziasszony, és amikor meglátta a földön fekvő, eszméletlen szomszédot, szentül hitte, hogy őt is megmarta a kígyó. Kiment tehát a konyhába, fogott egy üveg pálinkát, és jóindulatúlag kezdte beletölteni az emberbe. Közben megjöttek a rendőrök. A pálinkától bűzlő, ájult ember láttán részeges családi verekedésre gyanakodtak. Mindenkit le akartak tartóztatni, miközben a két asszony hevesen próbálta elmagyarázni, hogy az egész felfordulás egy rohadt kígyó miatt van. A még mindig ájult férfi és megszeppent felesége a mentőkkel távozott. A kis sikló közben kimászott a heverő alól. Erre az egyik rendőr fegyvert rántott, és lőtt. A kígyót ugyan nem találta el, de az eltévedt golyó kitörte a heverő mellet álló dohányzóasztal lábát. Az asztal felborult, a lámpa lecsúszott róla, az izzó eltört és felgyújtotta a függönyt. Erre a másik rendőr - hogy a tüzet eloltsa - hevesen csapkodni kezdte az égő függönyt, de olyan ügyetlenül, hogy kiesett az ablakon a hátsó udvarra. Ott ráesett a család kedvenc kutyájára, az meg a nagy ijedtségtől úgy megvadult, hogy elkezdett össze-vissza ugrálni, végül kirohant az utcára, ahol egy autós ugyan kikerülte, de emiatt nekiütközött a parkoló rendőrautónak, és az rögtön ki is gyulladt. Eközben az égő függönyről a tűz átterjedt az egész házra. A szomszédok hívták a tűzoltókat. Jöttek is, sőt annyira siettek, hogy már útközben elkezdték kitolni, emelni a létrájukat. Le is szakítottak vele minden létező elektromos vezetékeket, az egész környék órákig villanyáram és telefon nélkül maradt.
Hosszú hetek, hónapok teltek el. Mindenkit hazaengedtek a kórházból, a házat újjáépítették, a rendőrök új autót kaptak, az élet újra visszazökkent a rendes kerékvágásba. Körülbelül egy év múlva a család otthon TV-t nézett, az időjárás jelentésben pedig éppen hideg éjszakát jósoltak. A férj megkérdezte a feleségét, mit gondol, nem kellene-e behozniuk a palántákat éjszakára. Az asszony erre szó nélkül lelőtte.

Címkék