A tárgyaláson az ügyész előterjeszti a vádat:
- Bűnösnek tartom a vádlottat betörés elkövetésében, mert megtalálták nála a betöréshez szükséges szerszámokat.
- Ha ez bizonyíték, - szól közbe a vádlott - akkor akár házasságtöréssel is vádolhatnak!
- Miért nem támadják meg a cápák az ügyvédeket?
- Szakmai becsületből.
Egy roskatag vénlány végrendeletet fogalmaztat az ügyvédjével.
90.000 dollárt letétbe helyez a temetésére és 100.000 dollárt szán annak a fiatalembernek, aki életében utoljára egy feledhetetlen hétvégével ajándékozza meg.
A nyakig adósságokban úszó fiatal ügyvéd megtárgyalja otthon a dolgot a feleségével, s bejelentkezik az idős hölgynél szombat reggelre. Vasárnap este a feleség hiába várja az urát, az ifjú férj helyett csupán egy távirat érkezik:
"Drágám, még egy hétig maradok. Mary úgy döntött, hogy mégis inkább az állam temesse majd el."
Egy asszony a vádlottak padján ül gyilkosság miatt. Az ügyész azt kérdezi tőle:
- Tehát, amikor a férje a reggeli mellett ült, és maga észrevétlenül beletette a mérget a kávéjába, majd odaadta neki, egyáltalán nem érzett semmit? Nem volt bűntudata? Nem érzett sajnálatot, amiért hamarosan meg fog halni, és nem sejt semmit?
- Hadd próbáljak visszaemlékezni... De, tulajdonképpen volt egy pillanat, amikor tényleg sajnálatot éreztem.
- Mikor?
- Amikor rám nézett, és azt mondta, hogy kér még egy csészével.
Egy férfit feljelentettek, mert betanította a papagáját, hogy azt mondja: "Dögöljön meg Rákosi elvtárs!" A fickó a tárgyalás előtt az utolsó pillanatban kicserélte a papagáját a pap papagájára, így a bírák sehogy sem tudták rávenni a papagájt, hogy elmondja az említett szöveget, így nem volt meg a bizonyíték. Elhatározták, hogy kórusban mondják: dögöljön meg Rákosi elvtárs, majd csak megszólal a madár. Rá is kezdtek a bírák, mire a papagáj:
- Uram! Hallgasd meg könyörgésünket!
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.