A múltkor meghívtam a barátomat egy nagyon elegáns étterembe vacsorázni. Amikor megérkeztünk, egy pincérnő az asztalunkhoz kísért. Az asztalon kristálypoharak és gyönyörő porcelán teríték. Leültünk, a barátom kivette az ezüst szalvétagyűrűből a damaszt szalvétát, a nyakába tette és elkezte hátul összecsomózni. Erre odahajol hozzá a pincérnő, és suttogva kérdezi:
- Uram, borotválkozni készül vagy hajat vágatni?
Az étteremben lepottyan egy vendég kanala.
A pincér odaugrik, és a zsebéből elővéve átnyújt egy másikat. A vendég csodálkozik:
- Mondja, maguk mindig ilyen figyelmesek?
- Igen, uram. Nemrég felvettünk egy statisztikust, aki kiszámította, hogy időnk 10%-át arra fordítjuk, hogy kicseréljük a leesett dolgokat. Ezért mindenki a zsebében hordja a tartalékot.
- Ez kiváló. És mondja, miért lóg egy madzag a sliccénél?
- Tudja, a statisztikusunk kitalálta, hogy amikor elmegyünk WC-re, ne kelljen kézzel hozzáérnünk a műszerünkhöz, mert akkor utána kezet kell mosni, ami időveszteség.
Így csak ezt a madzagot megrántjuk és mindjárt kint van minden.
- És mondja, hogyan teszi vissza?
- Nem tudom, a többiek hogy csinálják, én speciel a kanalat használom.
Amikor a Télapónak elfogy a nyugtató tabletta készlete...
"Kedves Télapó!
Három éve már írtam Neked, most egy tűzoltóautót szeretnék kérni tőled. Kérlek, nekem nagyon-nagyon kellene egy tűzoltóautó!
Szeretettel:
Joey"
"Kedves Joey!
Na, idefigyelj! Karácsony éjszakáján, amikor te már alszol, egy fáklyával érkezem a kéményen keresztül a házatokba. Meglátod, annyi tűzoltóautó lesz ott, hogy azt se tudod, mit csinálj!
- Télapó"
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
"Kedves Télapó!
Nagyon szeretnék egy kiskutyát! Hozz nekem egyet, lécci, lécci, lécci!
Jimmy"
"Jimmy!
Lehet, hogy felétek bejön ez a debil stílust, de nálam ezzel francot se érsz el. Kapsz egy pulóvert megint, és kész.
Télapó"
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
"Kedves Télapó!
Mit csinálsz az év maradék 364 napjában? Játékokat készítesz?
Barátod, Thomas"
"Kedves Thomas!
Az összes nyavalyás játék Kínában készül. Van egy kedvenc kaszinóm Vegasban, ahol az időmet koktélszürcsöléssel és a pincérnők fenekének fogdosásával töltöm. A lóvémat meg a játékasztalok mellett verem el.
Öregem, te akartad tudni...
Télapó"
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
"Kedves Télapó!
Több Harry Potter kártyára lenne szükségem! Az összes barátomnak több Harry Potter kártyája van, mint nekem. Kérlek, próbálj valamit tenni!
Szeretettel: Michelle"
Kedves Michelle!
Ettől mindig bedurran az agyam! A gyerkőcök állandóan ezekért a hülye kártyákért nyúzzák a szüleiket, akik egy csomó lóvét ölnek bele, pedig nem is tudtok kártyázni!! Inkább egy csúszdát kapsz, azt legalább tudod kezelni!
Télapó"
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
"Kedves Télapó!
Honnan tudod, mikor kell jönnöd? Észreveszed, ha már alszunk?
Jessica"
"Kedves Jessica!
Ilyen hiszékeny vagy? Egyébként tökmindegy, mert ezek után messze elkerülöm a házatokat, még ha fejen állsz, akkor is!
Télapó"
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
"Kedves Télapó!
Nekünk nincs kémény a házunkban. Így hol fogsz bemászni hozzánk?
Marky"
"Mark!
Először is, ne hívd magad Marky-nak, emiatt cikiznek az iskolában is, emlékszel? Másodszor: ti nem egy házban laktok, hanem egy lepukkant panellakásban. Harmadszor: ott fogok bemenni a szobádba, ahol a betörők is szoktak - a szobaablakodon keresztül.
Szép álmokat!
Télapó"
- Na, sikerült már randira hívnod azt a csinos pultoslányt? - kérdi egyik ivócimbora a másiktól.
- Még nem, de tegnap este legalább mondott valami bátorítót, legközelebb biztos igent mond.
- Nocsak, rádmosolgyott, vagy valami ilyesmi?
- Nem igazán, múlt este azt mondta: "Utoljára mondom, hogy nem!"
Három éve voltunk nyaralni, én, a szüleim és az akkor 7 éves kisöcsém, Dávid. Nem túl sok időnk volt aznap bármilyen ételt csinálni ezért este étterembe mentünk. Kb. 9 óra lehetett, teljes telt ház, és máshol már bezártak, tehát nem tehettünk mást: vártunk egy üres asztalra. Rajtunk kívül még egy csomóan várakoztak, és mire mi sorra kerültünk már fél 10 volt. A pincér felvette a rendelést és ismét csak vártunk.
- Leragad a szemem... - nyöszörögte Dávid.
- Hát tartsd nyitva valahogy! - mondta anyukám. Erre az én leleményes kisöcsém elvette apukám villáját és kését, fölhúzta a szemhéját és az evőeszközökre húzta. A pincér meghozta az italokat és megdöbbenve kérdezte, hogy mit csinál ez a fiú. Erre mindenki felénk fordult, az öcsém meg:
- Nyitva tartom a szemem, hogy ne ragadjon le!
A pincér szó nélkül elment, a vendégek pedig csak nézték az öcsémet, aki mindjárt elalszik. De amikor már horkolni kezdett félig nyitott szemmel, akkor már alig bírták röhögés nélkül...
Bemegy a bárba egy vendég, elővesz egy befőttesüveget és kirakja a pultra. Rendel egy martinit, kiveszi belőle az olajbogyót, belerakja az üvegbe, majd megissza az italt. Ezután rendel még egyet, majd még egyet, egészen addig, amíg az üveg meg nem telik. Ekkor rácsavarja a kupakot és elkezd készülődni. A pincér nem bírja tovább:
- Árulja már el, mire volt ez jó?
- Semmi különös - mondja a vendég. - Csak a feleségem leküldött a boltba olajbogyóért...