-
ViccFaktor »
-
Vicces történetek 116. oldal
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.
Tanulság: ha van e-mail címed, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz... :-)
Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni. A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.
Ernest Shackleton 1912-es antarktiszi expedíciója előtt ezzel a reklámmal keresett társakat:
"Egy veszélyes utazáshoz keresek férfiakat. Alacsony munkabér, harapós hideg, hosszú hónapok a teljes sötétségben, állandó veszély, a biztonságos visszatérés kérdéses. Sikeres visszatérés esetén a hírnév és a dicsőség garantált."
Ha napjainkban egy reklámügynökségen keresztül adná fel ezt a hirdetést, az valahogy így nézne ki:
"Egy kalandos utazáshoz keresünk résztvevőket. Alacsony útiköltség, gyönyörű látnivalók, mókás éjszakák, jégszobor kiállítások megtekintése. Ingyenes utazási biztosítással! Kerüljön Ön is a magazinok címlapjára!"
751. nap: Fogvatartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.
761. nap: Az egyik fogvatartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni. Annak érdekében, hogy undort és utálatot ébresszek hitvány és
gonosz fogvatartóimban még egyszer megpróbálok a székre hányni..... vagy esetleg inkább az ágyra.
762. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.
765. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam..... Hmmm, nem egészen így terveztem.
768. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevu égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.
771. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogvatartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.
774. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg.... ő biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogvatartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de éééén tudok várni, az egész csak idő kérdése.
Isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát. A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába.
- Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó.
- Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szomorodni.
- Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű.
- Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling.
- Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai.
- Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi.
- Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös.
- Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki.
- Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka.
- Ha a dugó csavaros, akkor furmint...
- Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga.
- Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér.
- Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszú.
- Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller.
- Ha a leányka néger, akkor pinot noir.
- Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskúti.
Mókás feliratok:
"Mi megjavítjuk azt, amit a férje megjavított." (egy vízvezeték szerelő autóján).
"Ha füstölni látjuk, azt gondoljuk, hogy kigyulladt, és ennek megfelelően cselekszünk" (nemdohányzó területen).
"Tolni. Tolni. Tolni." (szülőszoba ajtaján).
"Ha nem látja hol van, jó helyre jött" (szemészeten).
"Szeretjük az ügynököket. Úgyis drága a kutyaeledel!" (egy kerítésen)
"Hajtson óvatosabban. Már várjuk." (temető kerítésén)