-
ViccFaktor »
-
Vicces történetek 50. oldal
Dolgok, amiket nem szívesen hall az ember operáció közben:
"Ezt hagyjuk benne. Jól jöhet majd boncoláskor."
"Valaki szóljon a gondnoknak, szükségünk van egy felmosórongyra."
"Várjunk csak! Ha ez itt a lép, akkor az ott micsoda?"
"Adják ide azt a..tudják...azt az izét!"
"Hoppá! Maguk szerint valaki túlélt már ebből 500 ml-es adagot?"
"A francba, kapcsolják már fel a lámpát!"
"Mindenki lépjen hátra! Elvesztettem a kontaktlencsémet!"
"Meg tudnák állítani ezt az izét? Nem tudok koncentrálni a dobogásától!"
"Mit csinál ez a vacak?"
"Ez nagyszerű! Most meg miért rángatózik a lába?"
"Remélem, nem hagytam otthon a szemüvegemet!"
"Nos, kollégák, ez mindannyiunknak újdonság lesz!"
"Hoppá! A padló steril, ugye?"
"Nem látta valaki, hol hagytam a szikémet?"
"Jól van, most csináljanak ebből a szögből is egy képet! Ez tényleg a természet tévedése."
"Nővér, a páciens felajánlotta a szerveit?"
"Ne aggódjon, elég éles!"
"A francba! Hiányzik a 47-ik oldal."
"Tűz van! Mindenki meneküljön!"
"Hű, ez mindjárt kipukkan! Mindenki álljon hátrébb!"
Egyik szombat este szórakozni mentem a barátnőimmel egy klubba, ahol még sosem jártunk. Miután leültünk egy asztalhoz, feltűnt, hogy a helyiségben mindenki sokkal fiatalabb nálunk. Elég kényelmetlenül éreztük magunkat, gyorsan megittuk az italunkat, aztán elindultunk a kijárat felé. Az ajtónál egy jóképű, magas srác hirtelen utánunk lépett.
"Hm..., - gondoltam - talán mégsem kellene olyan sietősen távoznunk."
A fiú megszólította az egyik barátnőmet:
- "Helló! Nem emlékszik rám? Maga volt az osztályfőnököm hatodikban!"
Ezt egy barátom mesélte nekem:
A 90-es években az egyik Ki Mit Tud-on elindult egy amatőr rockbanda. Négyen voltak: a dobos, két gitáros és az énekes. A hatás kedvéért hoztak magukkal úgy 10-12 rajongót is, akik ott csápoltak a színpad előtt, amíg a banda játszott. Úgy a második számnál az énekes egyszer csak úgy döntött, hogy leugrik a színpadról, lévén a rajongók majd úgyis elkapják, ahogy azt nagyobb koncerteken látni.
Hát a rajongók elég rendesen meglepődtek, és inkább félreálltak... Azért azt még megemlíteném, hogy a padló kőlapokból állt.
A gitárosok és a dobos leálltak, néma csend volt a teremben úgy 10 másodpercig. Akkor végre felkelt az énekes, és intett hogy mehet tovább, jól van. Nagy nehezen visszamászott a színpadra, és énekelt tovább.
Mit ad Isten? Pár perc múlva megint nekifut, és leugrik a színpadról. A rajongók persze megint nem merték elkapni, így a folytatás már ismert... Másodszor viszont már nem kelt fel. A többiek összepakoltak, felkaparták eszméletlen társukat a földről, kimentek, és ezzel vége volt a produkciónak...
A vejem a UPS-nél dolgozik, de korábban tengerész volt. Van egy unokám, a négyéves Connor. Egyik nap az apja hozott neki két plüssmackót, az egyik UPS egyenruhában, a másik pedig tengerésznek öltözve. Connor értetlenül nézett egyik játékról a másikra. Apja elővett egy fényképet, melyen még tengerész ruhában feszített, és mutatta a kisfiúnak:
- Látod, itt van apu!
Mire Connor megkérdezte:
- Korábban mackó voltál?
Múltkor egy áruházban éppen állateledelt vettem a kutyámnak, amikor egy idős hölgy megszólított a pénztárnál:
- Magának van kutyája?
- Nem, nincs - feleltem tréfás kedvemben. - Ezt a kutyatápot én magam eszem. Tele van mindenféle vitaminnal, nagyon egészséges. Nemrég már majdnem végigcsináltam egy kéthetes kúrát, amikor váratlanul az intenzív osztályra kerültem, és félbe kellett hagynom a fogyasztását. De most elkezdem újra.
Körülnéztem, a pénztárnál állók érdeklődve hallgatták a mesémet. Az időst nénit kirázta a hideg, és hitetlenkedve kérdezte:
- Nem azért került kórházba, mert ételmérgezést kapott a kutyatáptól?
- Dehogy! - feleltem. - Azért, mert az úttest közepén ülve nyalogattam a mancsomat, amikor elütött egy autó.
Imádok horgászni és vadászni, ezért otthon rendszeresen eszünk halféléket és vadhúsokat. Talán kicsit sokallja is a családom az ilyen ételeket. A múltkor szarvaspörköltet tálaltam fel vacsorára, amikor a lányom megjegyezte:
- Bárcsak az erdőben pizzák is teremnének!