-
ViccFaktor »
-
Vicces történetek 77. oldal
Megyek a nyilvános vécére, amint leültem, megszólalt mellettem egy hang:
- Szia! Hogy vagy?
Kicsit megzavarodtam, mert a vécében nem szoktam beszélgetni, de azért válaszoltam:
- Kösz jól.
Megint megszólal ugyanaz a hang:
- Mit csinálsz?
Minél hamarabb be akartam fejezni a vécézést, de azért válaszoltam:
- Azt, amit te, végzem a dolgom.
Már rohantam volna el, de megint megszólalt az a hang:
- Átmehetek hozzád?
Ez már nagyon durva volt, de illedelmesen válaszoltam:
- De uram! Maga is és én is végzem végezzük a dolgunkat, úgy hogy akkor ne zavarjuk egymást!
Már rohantam volna el, de újra megszólalt a hang:
- Bocs szivem, most le kell tennem, mert valamilyen őrült a nyilvános vécéből válaszolgat a kérdéseimre.
Követelmények a valóságshow résztvevői számára:
1.) Legyen nő vagy férfi, ha egyik sem az a legjobb!
2.) A licencszerződésben előírtak szerint 1 kopasznak, négy barnának, és négy szőkének kell bent lennie!
Ha nem tudod megállapítani, hogy milyen színű a hajad, bent vagy!
3.) Szeresd az állatokat, vagy utáld őket, de akkor szeresd azokat, akik szeretik őket, vagy épp gyűlöld őket, és ők is gyűlöljenek téged!
4.) A magyar nyelvű könyvek forgatása megengedhető, de olvasásuk TILOS!
5.) Ha három hét teljes magány után belép egy nálad 30 évvel idősebb színész, akkor képes legyél arra, hogy rezzenéstelen arccal letegezed, és 5 perc elteltével a hátát meg-megveregetve meséld neki a nap eseményeit.
6.) Nem szabad megfogalmazni olyan mondatokat, amik 5 millió emberből akár egyet is gondolkozásra késztetne, mivel ezzel súlyosan károsítanád a műsor menetét!
7.) Ha buta vagy, nem baj, ha csúnya vagy, nem baj, csak buta és csúnya ne legyél, mert abból már elég!
A legtöbb barlanglakó jó ötletnek tartotta, hogy hosszú botot szúrjon a halott állatba, mielőtt tűzbe tartaná.
De időről-időre akadt egy pár barlanglakó, aki képtelen volt felfogni ennek a technikának az előnyeit, és puszta kézzel tartotta az állatot a tűz fölé. Az utóbbi csoportot nevezték el "menedzsereknek": ugyanezt a kifejezést használták az óriási masztodon szarkupacokra is.
Idővel a masztodonok kihaltak, de a menedzser szó tovább élt. A barlanglakók hamar rájöttek, hogy a "menedzserek" valószínűleg soha nem fognak semmi hasznosat csinálni, ezért olyan feladatokat adtak nekik, mint például: fogalmazzák meg a törzs küldetését más törzsekkel szemben, vagy tartsanak vég nélküli értekezleteket.
Ezek a feladatok lekötötték a menedzsereket és ártalmatlanoknak tűntek.
A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.
Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.
De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.
Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.
A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.
Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik f**zemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.
Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.
Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?
- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.
Józsi és Sanyi focimeccsre mentek.
Egy üveg pálinkát is vittek magukkal és megbeszélték, hogy amikor gól esik a meccsen, lehajtanak egy-egy kupicával.
A meccs befejeződött, a végeredmény 0:0.
Nagy csend után Sanyi leverten megszólalt:
- Te Józsi, legközelebb menjünk inkább kosárlabda meccsre.
Honnan tudod, hogy itt az ideje diétázni?
1. Amikor táncolsz, a zenekar elkezd ugrálni.
2. Az orvos megállapítja, hogy megfertőződtél a húsevő vírussal, és van még hátra 22 éved.
3. Az aszpirinre majonézt teszel.
4. A jogosítványodra ezt írták: a fotó a túloldalon folytatódik.
5. Amikor az állatkertben sétálsz, az elefánt mogyorót dobál neked.
6. Ha köröz a rendőrség, a fényképed körbeéri a hirdetőoszlopokat.
7. Azt hiszed, hogy kanállal a szádban születtél.
8. Pénzért árulhatnád az árnyékodat.
9. A vércsoportod Rh-agu.
10. Előre be kell jelentkezned, mielőtt ellátogatsz egy nyilvános helyre.