A lepke
Épp egy lepkét kergettem a réten át,
mikor a folyóparton megláttam egy lányt.
Megmozdult a fantáziám az első pillantásra,
s ettől a perctől nem is gondoltam másra.
A kis tarka lepke is felé vette útját,
S én úgy vetődtem utána, mint egy égő gránát.
Egy ilyen bomba testnek csúnya arca nem lehet,
de mikor odaértem, láttam, az ember is tévedhet.
Hiányos fogsoroddal rám mosolyogtál,
Repedező szád szélén csurgott a nyál.
Csillogott üvegszemed, mint drága kincs,
Uram Isten, ekkora bajuszom még nekem sincs!
Olyan ívelésben jött le az orrod,
Hogy zuhanyzás közben nyalhatnád a fagylaltot.
Csak bámultam orrodnak két nagy lukát,
Melyen egy harckocsi is röhögve gurulna át.
S hogy milyen volt füled, arról nem is beszélek,
Bizony Bodri kutyám, ő lekörözne téged!
E risztó látványtól úgy meg voltam lepve,
Hogy rohantam tovább, inkább a lepke!!!!
In memoriam Pupec.