ViccFaktor

A légiutas-kísérők időnként komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a repülés előtti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki un, egy kicsit szórakoztatóbbá tegyék. A következők valóban elhangzottak a fedélzeten:
"A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülőgép elhagyása csak négyféle módon lehetséges."

"Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen; akinek muszáj rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd kikísérjük a repülőgép szárnyára."

"A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik a mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet."

"Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekből oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak, előbb saját maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak, döntsék el, melyiket szeretik jobban."

"Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történő kényszerleszállás esetén vegyék őket magukhoz a jókívánságainkkal együtt."

Leszálláskor:
"Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz minden holmijukat. Amit itthagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között. Kérjük, hogy gyereket, feleséget ne felejtsenek itt!"

"Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania."

A pilóta közleményei:
"Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kísérőink... Sajnos azonban ezen a járaton egy sincs itt közülük."

"Emberek, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt kikapcsolom az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak, de kérem, maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy kicsit hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az befolyásolja a repülési pályát."

"Az érkező reptéren 25 fok van némi szakadozott felhőzettel, de megpróbálják összefércelni őket, mire odaérünk."

A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény leszállást követően egy utaskísérő szájából:
"Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell mondanom, hogy nem a légitársaság hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is az utaskísérők hibája volt... ez a beton volt!"

A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines járaton történt, egy nagyon szeles és dobálós napon. A végső egyenesben a kapitány keményen küzdött az elemekkel, majd úgy tette le a gépet, hogy szinte belereccsent. A légiutas-kísérő közleménye:
"Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Amarillóban. Kérjük, maradjanak ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a kijárathoz gurítja azt, ami a gépünkből megmaradt!"

Egy másik, korántsem perfekt leszállás után ezt hallhatták az utasok:
"Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg Kenguru kapitány a terminálhoz szökdel velünk."

A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy társaságunkkal repült". Egy ilyen leszállás után - mesélte - kínos volt az utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül.
Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, öreg hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit? - így a néni.
- Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem megkönnyebbülten.
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?

- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha óhajtják, kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben. Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
- Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid sétára - felelte ő.
A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt mondják, órákba telt, mire az utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután látták, hogy a kapitány napszemüvegben, vakvezető kutyával sétál...

A gép már jó hosszú ideje várt felszállási engedélyre, amikor a kapitány végre felvette a mikrofont, és így szólt:
- Elnézést kérek a késlekedésért, de elromlott az a gépünk, amely a csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fülüket letépkedni, úgyhogy ezt most a földi személyzet kénytelen kézzel csinálni.