Bemegy a skót a vendéglőbe, sorra eszi a legjobb ételeket, majd szól a
pincérnek:
- Főúr, kérem! Kinek kell fizetni?
A pincér magától értetődő könnyedséggel:
- Hát nekem!
- Huh! - sóhajt fel a skót megkönnyebbülve - már azt hittem, nekem!
- Nem azt mondtam, hogy rágós a hús - mondja a vendég a pincérnek. - Csak nem látom a lovat, ami odakint állt 25 éve.
Egy ember bemegy az ebédlőbe. Leül az asztalhoz és már jön is a pincér:
- Mit kér?
Az ember ezt feleli:
- Csontlevest kérek.
- Rendben!- mondja a pincér.
Pár perc se telik el és már jön is a pincér, de az ember panaszkodik:
- Pincér!! Ebben a csontlevesben nincs is csont!!
Erre a pincér:
- Kérem, talán a dobostortában lehet találni dobot?
- Tasziló, fogadj velem kérlek, hogy kimondok itt egy csúnya szót az étteremben, és senki nem fog megbotránkozni....
- Kérlek Arisztid, állom a fogadást.
Arisztid rendel egy tál süteményt, majd mikor a pincér kihozza, megkérdezi tőle fennhangon:
- Milyen édesség van a tálcán? Tán nem kuglóf-asz ott?
Megtetszik ez Taszilónak! Igaz, a fogadást elvesztette, de arra gondol, hogy ezt ő is eljátssza az asszonnyal, ha legközelebb beülnek egy süteményre.
Úgy is lesz. Mondja az étteremben a feleségének:
- Drágám, kérlek, kimondok itt egy csúnya szót, és senki nem fog megbotránkozni...
Rendel is egy tál süteményt, s mikor jött a pincér, felállva fennhangon rákérdez:
- Mi a lófaz ez itt, csak nem kuglóf?
A pincér megkérdezi az egyik asztalnál egyedül üldögélő férfitől:
- Ült itt egy apa a fiával. Nem látta, hogy hová lettek?
- De. Az apa meghalt, a fiú meg én vagyok.
1848 március 16-án Petőfi Sándor leül a Pilvax kávéházban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- Petőfi úr! A szokásos unicumot hozhatom?
- A fenét! Tegnap láthatta milyen balhét csapok, ha részeg vagyok.