-
ViccFaktor »
-
Vicces történetek 41. oldal
Albert Einsteint sokszor hívták mindenféle fogadásokra, ebédekre, ahol beszédet kellett mondania. Mivel a laboratóriumi munkát többre becsülte az ilyen eseményeknél, egyszer a sofőrjének elpanaszolta, hogy mennyire fárasztja a sok fölösleges beszéd. A sofőr némi gondolkodás után felajánlotta, - mivel ő is számtalanszor hallotta már főnöke beszédeit - hogy majd ő megtartja a beszédet. Mivel a sofőr nagyon hasonlított rá, Einstein nevetett egy nagyot és igent mondott. Zakót és fejfedőt cseréltek és a sofőr megtartotta a beszédet. Néhányan kérdeztek is, de ezekre is kiválóan megfelelt. Ám ekkor felállt egy professzor és kérdezett valami igazán bonyolultat. Ám a sofőr nem esett kétségbe, hidegen ránézett a kérdezőre, majd azt mondta:
- Uram, a kérdése annyira primitív, hogy a sofőrömet kérem meg arra, válaszoljon rá...
Pesten a villamosra felszállt egy öreg nő, szétsminkelt arccal, rózsaszínre rúzsozott szájjal, olcsó kölniszag terjengte körül, csiricsáré sárga-piros-lila ruha, barna, rozzant műbőrszatyor.
Alig, hogy becsukódtak az ajtók, irtózatos tolongásba kezdett az amúgy is tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig ülőhelyre lenne szüksége. Talált is egy megfelelő alanyt, punk frizura, farmerdzseki, néhány piercing a fülében...
Na, öregasszony el is kezdte lökdösni a szatyorral, meg dülöngélt, nyögdécselt. Meg is jött a várt eredmény, fickó nem bírta tovább és felugrott. Ingerülten odaszólt az öregasszonynak:
- Tessék, üljön le, vén k***a!
Öregasszony még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni, hangosan sikítozott, hogy "Hallotta, hallotta, hallotta..." közben kereste a megfelelő alanyt, aki őt megérti.
A közelben állt egy idősebb fehérhajú úriember, sétapálca a kezében. Az öregasszony hozzá sietett segítségért:
- Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos? Azt mondta NEKEM... hogy VÉN k***A!
Mire az öregúr:
- Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is már vagy 10 éve, hogy nem praktizálok, mégis mindenki doktor úrnak szólít!
"Szőrt találtam a kajámban. Mivel a szakács kopasz, ezért a legrosszabbra gondolok.
Kérem azonnali intézkedésüket!?
Mark Twain mondta egyszer, hogy 14 éves korában meg volt győződve róla, hogy a szülei a világ legbutább lényei. Aztán 21 éves korában nem győzött csodálkozni azon, hogy 7 rövid év alatt mennyit fejlődtek...
Vásárló (idősebb hölgy) - Vodafone előfizetést szeretnék vásárolni!
Értékesítő: - Előfizetés vásárlásához át kellene fáradni a szemben lévő márkaboltba!
V: - Akkor itt olyan telefonok vannak, amikbe videókazetta való?
É(bizonytalanul) - Nem...feltöltőkártyás készülékeink vannak.
V: - Na, hát azt mondom, hogy itt videókártyás telefonok vannak!!!
É: Igen...
V: A Siemens M50 az MMS?
É(türelmét vesztve) - Nem, az egy mobiltelefon...
V: - Nem igaz, maga egyáltalán nem ért a szakmájához!!! (elviharzik)
Vásárló (idősebb úr) - 1000 forintos SIM-kártya van?
É: - Igen, milyen csomagban adhatom?
V: - Hát arra nem emlékszem...
É: - ??? Esetleg City?
V: - Igen, az!!!
É (SIM kártyák kipakolva): - Melyik telefonszám?
V: - Ööö...arra sem emlékszem...ööö...na majd visszajövünk!
É: ???
Egy napos nyári délelőtt a barátnőmmel fel akartuk avatni az új focilabdámat. Kimentünk a kertbe, és elkezdtük rúgni a bőrt. A város szélén lakunk, a temető mellett, szóval nem zavartattuk magunkat, úgy viselkedtünk, mint két hülye. Az egyik rúgásnál azonban a labda hihetetlenül magasra szállt, át a falon. Elindultunk, hogy megkeressük a játékszert. Meg is találtuk, de mondhatni "nem volt egyedül". A laszti ugyanis pont egy temetői menet kellős közepébe esett. Rákvörös fejjel megfogtuk a labdát, próbáltunk valami bocsánatkérés-félét makogni, aztán elhagytuk a helyszínt...