Arisztid a vadászélményeit meséli:
- A tigris rohan felém, úgy 500 méterre van tőlem amikor felemelem a puskám - de még várok, hogy közelebb kerüljön.
- 100 méternél újból felemelem a puskám, de még mindig közelebb engedem.
- Úgy 50 méterre lehetett tőlem, amikor lőni akartam, de a puskám csütörtököt mondott... Khm... Uraim... én beszartam!
- Hát igen, ilyenkor az előfordul, - mondják többen.
- Nem akkor... most!
Tasziló dicsekszik a barátjának, hogy milyen ügyesen tud vezetni autót. Egyszer csak beleborulnak egy árokba.
Így szól Tasziló barátja: Haver, így én is tudok vezetni, pedig nincs is jogosítványom!
Erre Tasziló visszavág: Persze, ha már megmutattam!
Aisztid és Tasziló egy fogadáson találkoznak. Taszilónak feltűnik, hogy a barátja nagyon bánatos. Megkérdi tőle:
- Mi a bajod, Arisztid?
- Hát, barátom, nagy az én bánatom. Vadászaton voltam Afrikában. A puskámmal éppen megcéloztam egy gyönyörű antilopot, amikor a bozótból hirtelen előugrott egy jól megtermett gorilla, és a magáévá tett!
- Hát ez tényleg szörnyű!
- Az bizony! Ennek már három hete, és azóta se egy telefon, se egy levél...
Arisztid belépett Taszliló irodjába, akit holtan talált.
-Ezt megmérgezték - gondolta Arisztid, miközben Tasziló hátából kiálló baltát símogoatta...
Arisztid haldoklik, és halálos ágyához odakéreti barát, Taszilót.Azt mondja neki:
- Tudod, hogy a tizenkét személyes arany étkészletemből három darabot elloptak...Ha
meghalok, rád hagyom a maradékot, hadd legyen együtt a készlet.
Az ifjú Tasziló nősülni készül, s arról faggatja az öreg grófot, hogy mit kell csinálni az ágyban, mert ő ezt még sohasem próbálta.
- Nagyon egyszerű a dolog fiacskám - magyarázza az öreg -, a pisilődet egyszerűen dugd oda ahol szőrös, és kész.
Eleinete rendben is megy minden, de reggel Xénia grófnő nyújtózik egy kéjeset, és Tasziló
meglátja a hónaalját, majd felsóhajt:
- Úristen, még van kettő!?